Monchi egy csinos muanyagszemetessel es egy halom spargaval allitott be, nyomaban az iskolai kirandulasrol depressziosan hazajott lanyaval. 

Egyik kollegaja, Salvo ajandekozta meg a zoldseggel, mert a hetvegen szenvedelyenek hodolva a termeszetet jarta. 

Na mar most, mi a teendo a spargaval. Allitolag a valasz egyertelmu, rizottot kell belole kesziteni. Kertem Monchit, hogy mondja el, hogy kell csinalni, de azt allitotta, hogy inkabb elkuldi mailben, mert bonyolult. Ugy latszik, meg mindig nem fogta fel, amit en sem olyan regota tudok, hogy a magyar konyha sokkal osszetettebb es rafinaltabb receptjeihez kepest az olasz etelek gyerekjateknak tunnek egy magyar konyhan edzett szemelynek, ugyhogy nemi unszolas utan vegul eloadta a valoban nem tul bonyolult receptet.

Hogy aszongya (igy mondta szo szerint): prendi un po di cipolla, fai rosolare sull'olio, poi metti gli asparagi già bolliti, continui a rosolare, poi bolli il riso, ma nel frattempo devi avere il brodo vegetale, metti insieme tutto, e sempre mescolando il riso e gli asparagi, fai bollire il riso. importante sempre aggiungere un po di brodo e mescolare sempre, senza lasciare da solo il risotto.

Szoval nem tunik ordongosnek. Akkor kezdjuk.

 A hotel, ahol legujabban dolgozom egy percre van tolem, gyalog, ha lassan megyek, akkor ketto. Ennek ellenere eddig meg egyszer sem kestem el. Egy titokztaos testverpar uzemelteti, a menedzselest pedig egy tulporgo harmincas csaj kaparintotta a Oroszlankormei koze. Szo szerint, ugyanis Oroszlan jegyben szuletett, es ez valahogy nagyon jellemzo ra. Reggelente ugy erkezik, hogy vegigkaristolja a bohom nagy autojaval az utcafalat. Nem is ertem, miert vesznek ekkora autot ezekhez a kis, kanyargos utcakhoz.

Egy hettel ezelott voltam ott eloszor, es nagyon tetszett maga a hely. Aztan megijedtem, mert lattam, hogy a feladat osszetettebb, mint gondoltam, ugyanis kilenc szoba van, gyakran telthazzal, es aki epp a soros egyedul van, es az osszes check-in es check-out muveletet, reggeliztetest, adminisztraciot egyedul kell megoldania.

Szoval kivan nemi tapasztalatot, vagy ha az nincs, akkor rengeteg turelmet. Miutan egyszer voltam megbeszelesen es egyszer betekintettem a reggelizoterembe, a porgos menedzser ugy itelte, hogy ez eleg is ahhoz, hogy egyedul elkezdjek dolgozni.

Vegulis eleg volt, mert tuleltem, es mindenki fizetett akinek kellett. Vasarnapra esett. 7.30-kor kezdtem az elso munkapnapomat, es 7.33-kor mar elkovettem az elso sulyos hibat. Azzal kezdtem, hogy akaratomon kivul kikapcsoltam a szamitogepet, azt gondolvan hogy bekapcsolom, hiszen ket napja senki nem ult a gep elott, de kiderult hpgy csak a monitor volt kikapcsolva, minek utana mint egy orult kerestem a jelszot a bekapcsolashoz, amit nem talaltam fel oran keresztul.

Egesz allo nap minden fele targyakat kerestem: az ollot, a szamologepet, a kulonbozo modulokat, semmit nem talaltam, mert ez az orult nem keszitett fel semmire. Persze nem magyarazta el azt sem, hogy a telefonhivashoz a 9 szamot kell eloszor tarcsazni, es azutan lehet csak telefonalni.

Azutan a nyomtatast. A kavefozogep kozben elromlott, az egyik vendeg otthagyta a hotelben az utlevelet, stb stb 

Ugyhogy este mikor jott, meglepetesere mikor keszult volna lecseszni, megeloztem ezzel a dologgal es jol rapiritottam, es annak rendje es modja szerint az elso munkanapomon osszevesztem a munkaadommal.

Meggyozodesem volt, hogy nem hiv tobbet ezutan, de szerencsere tevedtem, mert mar masnap hivott, hogy ha gondolom, akkor mehetek meg "tanulni", es elmagyarazza nekem  a dolgokat.

Ez par napja tortent, azota joban vagyunk.

 Megvolt ez egyeves evfordulonk Monchival. Nem is gondoltuk volna annak idejen, ugye, hat ez mar igy szokott lenni.

Piknikezessel es a kezdetek felidezesevel unnepeltuk meg a jeles napot. Ahhoz a naphoz kotjuk egyebkent a kapcsolat indulasat, amikor eloszor mentunk el egyutt a Bulliba, tancoltunk es zenet hallgattunk, Sofia is velunk volt, aki bemutatott minket egymasnak, bar Rosa is le akarta vedeni az osszehozasunkra vonatkozo elsoseget, mert o mar sokkal korabban mondogatta Monchinak, hogy van egy neki valo lany a flamencocsoportban...hm en errol annak idejen nem is tudtam...

na szoval tobb joboszorkany is ugykodott a kapcsolatunkon.

szimpatikus a sziciliai emberekben ez a fajta onzetlen adni tudas. szeretnek jot tenni anelkul hogy jot varnanak. 

Pillanatnyi helyzetkep: Noha hideg es nedves kisvarosunkban alig akad valami esemeny ez ido tajt, ami barmennyire is erdekesnek ertekelheto lenne, es ez az alig eppen most van, mert egy evek alatt mar unos-untig latott csapat valami kabaret ad elo egy kozeli pubban, en itthon maradtam.

Elozmenyek: Elteltek az unnepek, es nagyon jol szorakoztunk Monchival Budapesten, igazan cuki volt majdnem mindenki, akivel talalkoztunk, sok mindent lattunk, es tenyleg nagyon elveztem, azt amire mindig is vagytam a szulovarosomban: turistaskodni!

Kulonleges varazsa van annak, amikor valaki a sajat szulovarosaban azzal a cellal bandukol, hogy a szepsegeit, erdekessegeit felfedezze, es nem pedig azzal nyargal ide-oda, hogy elerje a villamost vagy zaras elott a postara jusson vagy hogy megtalalja a legkedvezobb arleszallitasokat. Ujdonsagokat fedez fel az ember osregi, sokszor megjart tereken.

Ezuttal lattam, nem csak neztem! Mennyi szecesszio! Meglepodtem. Gyonyoru epuletek, tekintelyes erkelyek, kulonleges tetoszerkezetek. Szokatlan helyeken bukkantak fel szepsegek, ahol az ember nem is varna: ott, ahol mindig is voltak.

Szoval jol szorakoztunk. Na most. Vissza kene zokkenni a rideg valosagba. Sofia tajekoztatott, hogy a Pupi e palle nevu helyen mar nem sok jot remelhetunk, mert felvettek egy brazil lanyt. Ennel jobban nem is alakulhatott volna a dolog, mert igy akkor nem kell kifogasokat talalnom, hogy miert nem megyek. Igaz, hogy jol fizetett es rogton, de szanalmas alakok jartak oda, es mindig keson tertem haza, szoval a masnapom mindig elment azzal, hogy megprobaltam egyenesbe hozni magam.

Mar egy ideje gondolkoztam azon, hogy megmondom Monchinak, hogy nekem nem felel meg az o eletritmusa, illetve nem tudom kovetni, mert sok idot emeszt fel. Minden nap jon a lanyaval ebedszunetben, es 2-3 orakat itt vannak. Aztan este jon, es akkor sem tudok mar massal foglalkozni. A letfenntartas mellett most mar jo lenne valami tavlati tervvel kecsegteto, fix munkat talalni. Hat nagyon nehez a kettot osszeegyeztetni. Tudott dolog, hogy a munkakereses gyakorlatilag megfelel idoben es energiaban egy atlag munkanak. Na most nekem muszaj osszeegegyeztetni a meglevo munkaimmal, kulonben nem tudnam kifizetni a szamlaimat.

Hat ezeket megprobaltam elmondani, de valoszinuleg rosszul, mert enyhe sertodes lett a vege. Szerencsere azert nem vesztunk ossze. Viszont rosszul esett, hogy kifogasolta nehany munkamat, hogy szerinte meg sem kellett volna probalni, mert csak az idomet vesztegettem. Peldaul a Pupi vagy a call center. Mit tudja o, hogy melyikbol mi lesz, es egyaltalan, tud jobbat????!!!!!

Szerintem meg inkabb jo, hogy ennyi mindent kiprobaltam ilyen rovid ido alatt. Rengeteg tapasztalatot szereztem. Kivancsi lennek, hogy fel tudja-e idezni az osszes munkamat, amit azota vegeztem, amiota egyutt vagyunk, azaz kevesebb, mint egy eve.

Forditasok, angoltanitas magantanitvanyoknak, napkozistanar, elado a textilboltban, oviban angoltanar, call centeres munkatars, leltarkeszito, eloadomuvesz rendezvenyeken, flamencotancos, barpultos, ja es angoltolmacs. Ez osszesen 11. Ezek mind kulon munkak, kulon munkaadokkal, kulonbozo helyeken, stb. Asszem nem hagytam ki semmit.

Kozben allasinterjuk tomkelege, folyamatos kuncsorgas munkakert, flamencoprobak, latogatasok (vendegek nalunk), utazasok, karacsony, szilveszter.

Szoval nekem ne mondja meg hogy mit hogy kellett volna, mert raadasul nem tudhatja, hogy nekem mik a nehezsegeim, meg hogy minden teruletnek megvannak a szakszavai, amiket en ugy nem tudok, pl hegyezo, amivel napkozistanarkent talalkoztam eloszor, hiszen nem itt jartam iskolaba. Minden teruletnek megvoltak a szakszavai, amiket meg kellett tanulnom, persze meg is tanultam azonnal, de elsore nem tudtam.

Meg egyeb nehezsegek.

Szoval most Monchi egyedul ment a kabaret megnezni, es nekem nem volt kedvem, hanem inkabb dolgoztam, rendezgettem, megkerestem az oneletrajzomat.

Reggel uj hirdeteseket raktam ki a kozeli utcakban angoltanitasra...hatha

Megvolt a téli első táncelőadványunk.

Négy darabot adtunk elő a csajokkal egy esküvőszervező ügynökség által szervezett partyn, ahol mindenki reklámozhatta saját szolgáltatását. Mi ugyebár a szórakoztatóipar - némi képzavarral - csiszolatlan gyöngyszemeiként igyekeztünk magunkról hírt adni a világnak.

A két tangos meg a legyezős szám egész jól sikerült, legalábbis a részemről, de az utolsó darabnál, ami egy rumba, szó szerint megnyílt alattam a föld. Az egyik lépésnél a színpadot képező egyik darab elvált a másiktól, éppen a lábaim alatt!!!!!!!!!! Megcsúsztam, egy rémült sikollyal arrébbrebbentem, és így elkerültem a táncosok leghidegrázóbb rémálmánál is kegyetlenebb tapasztalatát, azaz a nyílt színi esést, de a színpad attól még ottmaradt kettéhasadtan, miközben a csajok erről mit sem sejtve továbblejtettek a rumba ritmusára.

Kábl egy percig nem tértem magamhoz, de próbáltam utánozni, amit a többiek csináltak, miközben fél szemmel láttam, hogy egy ősz úr a helyére tolja a színpad levált elemét. Még szerencse, mert különben valaki biztos hogy a kórházban végezte volna.

Az október sem különb. Minden héten újabb és újabb munkák, amiket azelőtt sosem végeztem, új emberekkel, helyzetekkel, szóval rendkívül fárasztó és stresszes.

Múlt héten meglátogatott egy barátnőm. Barátságunk régi fényében tündökölt, és a legszebb egyetemi éveket idézte, aminek annál is inkább örültem, mert egy jó ideig teljesen megszakítottuk a kapcsolatot, ráadásul csúnyán váltunk el, méghozzá én voltam benne a ludas.

Ő szinte semmit sem változott, csak talán hajszálnyit kedvesebb és rugalmasabb. Azért csak most jött októberben, és nem szeptemberben, mert azt hittem, elkezdek dolgozni a hotelben, de sajnos egy szélhámossal hozott össze a sors, vagyis egy munkaszédelgővel, ahogy barátnőm elnevezte, mikor a reptérről hazamenet elmeséltem neki dióhéjban a történteket.

Szóval addig addig tologattam a meghívást, amíg pont akkor jött, amikor három új munkába fogtam bele. Az egyik az óvoda volt, ahol 3-5 éves korú  gyerekeket kellett angolra tanítani. Na, szerencsére ez az emberkínzással felérő foglalkozás a negyedik hetet sem érte meg. A másodikat azon a héten kezdtem, mikor jött a barátnőm: a Bulli e pupe nevű -általam csak Pupi e palle ként emlegetett szórakozóhelyen való ténykedés, most is éppen onnan jövök, ma este karaoke volt, és a harmadik volt a legviccesebb, ugyanis mikor barátnőm jött, tökéletesen elment a hangom, no és persze hol máshol kellett dolgoznom, mint egy call centerben?????????a második napon ment el a hangom, és nem tudtam pihentetni mert folyton fordítanom meg magyaráznom kellett természetesen.

Teljesen abszurd volt! kolléganőim is kétkedve méregettek, amikor már harmadik napja csak krákogni tudtam. Időnként megpróbáltam belevartyogni a telefonba, de általában az volt a válasz, hogy "tessék?!!nem értem!!!!" persze nem mertem mondani, hogy a barátnőm itt van, és folyton fordítanom kell, hanem azt mondtam, hogy egész nap pihentetem. aztán szerencsére elmúlt a torokproblémám, de ettől függetlenül Monchi javaslatára ma otthagytam a munkát, mert szerinte inkább az volt abszurd, hogy idáig húztam. biotermékek eladása kizárólag telefonon keresztül. szerinte ez még annál is abszurdabb, hogy hang nélkül dolgozom egy call centerben.

na egyelőre ennyit az abszurdról...gondolom folyt köv

Hálisten' vége lett ennek a nyamvadt szeptembernek.

Összességében azért nem volt olyan rossz, sokat voltam a tengernél és a munka a kikötőben új perspektívát jelent-legalábbis én így sejtem, bár konkrétumról nem beszélhetünk. Ma volt az utolsó napom, és hát fapina kolléganőm hozta a formáját. Hol dérrel -dúrral csapkodta a termékeket az asztalhoz rendezgetés címén, hol távolba révedő szemmel vonaglott ide-oda az üzletben, és közben nem szólt semmit, épphogy csak válaszolt ha kérdeztem tőle valamit.

Vajon velem volt baja? Nem volt erőm megkérdezni. Azon gondolkoztam, hogy az ilyen típusú nők, mint amilyen Cettina meg a másik frusztrált kolléganőm azért gyűlönek, mert én munka után fogom magam, és lemegyek a tengerpartra, ami egy köpésre van, és fütyülök a világra. De vajon ők miért nem teszik ugyanezt?

Ha tudnák, hogy a családtagjaik hogy örülnének, ha egyszer végre nem kelnének hatkor (!) és nem főznének ebédet meg vacsorát, hanem fognák és letennék a valagukat homokra a tengerparton! Ha tudnák...!

De nem tudják, csak sorolják, hogy mi mindent végeztek el otthon, és mennyi mindenféle házimunka vár még rájuk, és ha véletlen válaszol a kamaszfiuk a telefonra, akkor szigorú hangon tisztálkodásra szólítják fel őket.

Szegények! Mármint a családtagok!

Ma szinte egész nap esett, vagy lógott az eső lába. Az üzletben, ahol dolgozom, homály volt, úgyhogy sorstársammal azaz kolleganőmmel felgyújtottuk a villanyokat, pedig csupa üveg az egész, és a kikötőre néz. Ez utóbbi szerencse, mert a kikötő gyönyörű, és kedvesek a zajok is amiket produkál: vitorlalobogás, vízkotyogás. A naplementét minden este az üzlet előtt ücsörögve szoktuk élvezni, mint valami öreg házaspár a házikója előtt. És tényleg csodás színekben pompázik az ég minden alkalommal: lila, kék és valószínűtlen rózsaszín, olyan, amilyet csak Szicíliában láttam eddig életemben.

Ma azonban már gyakorlatilag délelőtt megtörtént a naplemente, már abban az értelemben, hogy délutántól a napnak már színét sem láttuk. Na ezek azok a napok, amikor természetesen senki ki sem tolja a képét a kikötőbe. Egy szó, mint száz, halálra untuk magunkat Cettinával. Ahogy itt mondják, "tagliarsi le vene", ami kb a magyar "eret vágok magamon"-nak felel meg.

Ebből kifolyólag nem nehéz kitalálni, hogy jövő hónaptól nem lesz szükség a munkámra, mivel nincsenek vevők. Két új munka van kilátásban. Az egyik egy üzletben, a másik egy magánóvadában mint angoltanár. Természetesen ez utóbbi érdekesebb, de csak kevés elfoglalatságot és pénzt jelent. Ráadásul nincs benne tapasztalatom, és gőzöm sincs, hogy hogy kell négyéveseket angolra tanítani. Mikor elvállaltam még augusztusban, könnyűnek tűnt, hiszen mindig is szerettem a gyerekeket. De az utóbbi napokban elbizonytalanodtam. Kezdek belefáradni, hogy minden alkalommal más szerepben találom magam, új és új dolgokat kell megtanulnom, új embereket, helyzeteket kell megismernem , és amikor ép megszoknám, váltanom kell.

Kaméleonnak érzem magam, és nagyon fáraszt. Idáig izgalmas volt, de már kezd nagyon elegem lenni a folytonos változásokból. Egyszer flamencotáncos vagyok, majd korrepetálok egy iskolában, aztán egy boltban dolgozom, és most meg óvodában kell angolt tanítanom. Meg a közbenső apróbb munkák, magántanítványok, stb. Ha nem lenne Monchi, talán már itt sem lennék. Elág volt a kalandozásból.

Jó lenne valami fix, még ha unalmas is.

Monchinak tegnap megtanítottam egy új magyar szót: szivem. Nagyon tetszett neki, azóta egyfolytában ezt használja, tökéletes kiejtéssel. Ma ebédnél azt mondta: Cara szivem. Vicces ez a mix. Öröm neki tanítani. Jól hasznosítja a tudását :)))

Kiderült, hogy átvágás volt az egész. Újabb félrevezetőm akadt. Ezúttal munkát ígért az illető, méghozzá augusztustól.

Minden pillanatban vártam a hívását, mert azzal hitegetett, hogy csak napok kérdése, mert valaki kilép a munkahelyről, és annak a helyére keresnek valakit. Alig mertem elhagyni a vásrost, attól való félelmemben, hogy esetleg pont lesz térerő, amikor hívnak. Nos, miután többször hívtam és gondosan fogalmazott sms-üzenetet is hagytam, egyik este beszélgetés közben Sofia nővére felvilágosított, hogy pár hónappal ezelőtt ugyanezzel a sztorival etetett egy másik szerencsétlent, akit aztán szintén nem vett fel dolgozni.

Sokat morfondíroztunk, mire jó az ilyesmi, de közben másfele sodort a tettvágy.

A kikötőt sikerült bevenni. Sofia erős lelkiismeret-furdalástól indíttatva, amiatt, hogy túlságosan bíztatott, amikor nekem kételyeim voltak az ígért állással kapcsolatban, szólt egy barátjának, aki a kikötőben dolgozik, hogy szóljon, ha tud valamelyik boltban munkát-szerencsére azóta már el is kezdtem dolgozni.

Mondjuk a kezdés kicsit erős volt, mert rögtön 10 egymást követő nap kellett menni, de azóta szerencsére már volt egy szabadnapom.

Az árukínálat meg a bolt elég komplikált, mert két cég egyesüléséből keletkezett, és a város több pontján is vannak boltok, eltérő árukkal, de múltkor írtam is valakinek, ha az ógörög igeragozás ment, akkor ezt is befogja majd az agyam.

Azt hiszem, jól döntöttem az előadást illetően. Márminthogy nem léptem föl. A csajok sikert arattak, de nem igazán tudom, mivel. Talán mert nagyrészt barátok jöttek el. A régi városrészben volt, egy kisebb parkban. Még így is izgultam, hogy nem léptem föl, hát ha még fölléptem volna! Előtte Monchival arra futottunk, az első körnél még nem láttuk az előkészületeket, csak a falapok voltak felállítva, amin a csajok táncoltak. A második körnél már megérkeztek a csajok is, tartottam tőle, hogy rossz szemmel néznek majd rám, eleinte így is volt, de végül nem haragudtak.

A maestra és sofy jól táncolt-kisebb hibákkal, sabry viszont ólomlábakkal mozgott, és nem is igen emlékezett a koreográfiára. Adry pedig az utolsó számnál feladta, és egész egyszerűen nem lépett föl a buleríasnál. Szóval látszott, hogy teljes a zavarodottság. Azért voltak jó részek.

Nem tudom, hogy akarom-e ezt így folytatni.

A hoteltulajdonosnál hatodjára voltam megbeszélésen, és hatodjára is megállapítottuk, hogy majd augusztusban kezdek dolgozni. Ma van július 28. Mi lesz ebből?

Tegnap voltunk karaoke partyn. Semmi kedvem nem volt hozzá, mert nem ismerem annyira az olasz számokat. Kívülállónak érzem magam sokszor, amikor Monchival társaságba megyünk, mert ő mindenkivel országos haver, én meg ha ismerek is valakit, annyira furán viselkednek velem, hogy még mindig ufónak érzem magam. Nem véletlen, hogy végül egy francia lánnyal beszélgettem egész este. Biliárdoztunk is, az jó volt.

Vajon mi olyan más a szicíliaiak viselkedésében, ami annyira különbözik az enyémtől? Még nem sikerült teljesen pontosan beazonosítanom. Egyfajta felszínesség, zárkózottság talán. Meg azon is gondolkoztam, hogy engem már nem szórakoztat az ilyesfajta szórakozás. Inkább néznék valami jó filmet helyette, vagy olvasnék.

Szegény Monchi másnap reggel kénytelen volt felállítani egyéni rekordját. 9 előtt 5 perccel ébredt, és gyakorlatilag félig csukott szemmel beért 8 perc alatt a munkahelyére. Úgy pattant ki az ágyból, mint egy őrült, aki rosszat álmodott, az egyik szemét sikerült félig kinyitnia, a másik szemét csak egy perc múlva nyitotta ki, de közben sikerült felöltöznie. Két perc múlva ajtón kívül volt, majd öt perc alatt beért a munkahelyére, három perc késéssel.

lehet, hogy túllőttem a célon, de lemondtam a holnapi fellépést.

A legutóbbi órán annyira felhúzott Rosalba, hogy nem is tudtam utána normálisan flamencózni. Ma reggel lett volna egy főpróba, de lemondtam.

Úgy érzem magam, mint egy kilövés előtt álló nyíl. Jövő héten talán dolgozni kezdek, és nem tudok másra koncentrálni. Monchi a nonninónál dolgozik, a tengerparti villájában. Nagyon csodálkozott, amikor itthon talált, mert nem mentem a főpróbára.

Ő még nem ismer. Én már tudom magamról, hogy fekete-fehér vagyok. Egy ideig tűrök, mindenki azt hiszi, hogy ide-oda rakosgathat, próbálok egy ideig érvelni, aztán egyszercsak egész egyszerűen kilépek a rendszerből, és olyankor mindenki csodálkozik.

hát ez van.

Másrészt meg tudom, hogy követni kell a megérzéseimet. Pontosan tudom, ha most fellépnék holnap, az nagyon szörnyű lenne. Nem tudom még, hogy mi történne, vagy mi fog történni, de tudom hogy valami fog.

Na most ezt hogy magyarázom meg észérvekkel? nincs racionális indokom, csak tudom, hogy nem lenne jó. Ez örökös ellentmondás az életemben: hozzám az információk hamarabb jutnak el, mint kéne, és nem tudok racionális érveket hozni a döntéseim mellett, csak érzem, hogy mit kell tennem. Viszont ezt nem tudom komunikálni a külvilág felé, mert mi az hogy nem vállalom az előadást, mert érzem, hogy valami rossz fog történni?!

Remélem, azért nekik jól megy majd.

A tonhalas tésztának van egy nagyon jó kis könnyű változata, amit ma Monchival készítettünk. Abban különbözik a klasszikustól, hogy a szószt nem főzzük, hanem egyszerűen csak kikeverjük, aztán hűtőbe tesszük legalább fél napra, már a kifőzött tésztával együtt. Monchi így szereti.

Éspedig: tonhal, paradicsom mondjuk datterino fajta-ami kicsit édesebb, citrom petrezselyem, némi olívolaj, só. Én mondjuk petrezselyem helyett bazsalikomot raknék bele, a petrezselyem Monchi őrülete, minden mennyiségben és mindenhez eszi. Valahogy ez is jellemzi őt: a petrezselyem a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb növény, olyan mint ő maga.

Hát szóval ezt ettük ma. Itt volt, velünk ebédelt A is, most először. Aranyosak voltak mindketten. Nagyon édesek, ahogy ragaszkodnak egymáshoz. Utánuk néztem az erkélyről. Lassan mendegéltek délutáni hőségben, és beszélgettek.

Ma másoltam kulcsot Monchinak, hogy bármikor be tudjon jönni. Tündéri volt, ahogy hirtelen zavarba jött. Pedig már beszéltünk erről, örült neki, mikor mondtam, hogy majd szívesen összeköltöznék vele. De ennek még nem jött el az ideje. Mindenesetre kulcsa már van. Nem igazán tudtuk mindezt megbeszélni, mert itt volt A is. Este nem tudott jönni, mert ment a nonninóhoz.

Holnap reggel az új kulccsal fog bejönni.

Közben pénteken lezavartuk a flamenco előadást. Egész jól ment. három darabban szerepeltem. Az elején nyugodt voltam, aztán a vége felé ideges lettem, és akkor hibáztam. Furcsa. Fordítva szokott lenni. Monchi cajonnal szerepelt!!!!!!!Ez volt az első fellépésünk együtt.

Ma nyélbe ütöttem egy állásinterjút is, egy magániskolába keresnek angoltanárt gyerekeknek. Holnap megyek megismerkedni a tanárokkal, gyerekekkel.

Szóval zajlik az élet rendesen, egy pillanatra sincs megállás.

Nem bírom tovább.

De mit is? Az állandó készenlétet, a jópofizást, az állásinterjúkat, hogy mindig mindenhova hurcibálnak, hogy mindig minden egybeesik, és nem lehetek egyszerre több helyen, az utazásokat, a visszaszokást az utazások után, az álmatlanságot, a próbákat, a fellépéseket, hogy mindig mindenhez jó képet kell vágni, mindig mindent megmagyarázni, a váratlan telefonokat, nem bírom az időpontváltoztatásokat, a kapcsolatokat, hogy mindig rugalmasnak kell lenni,  és hogy nem értenek meg.

Mióta legutoljára írtam, már két utazáson vagyok túl. Helyszínek, emberek, fordítás, smúzolás, mindenhol vidám arcot mutatás.

Nagyon elegem van midnenből. Holnap kettőkor próba. Este fellépés. Hajnali három elmúlt. Monchi az igazak álmát alussza. Ő is fejtörést okoz. Össze kéne vele költöznöm. De minek is? Igaz, én ajánlottam fel, egy hirtelen jött mondattal, mintha csak egy legyet kaptam volna el, úgy kaptam el a mondatot, és már mondtam is: Gyere hozzám lakni! Azóta megbántam, pedig ő örült neki. Nem bírom a kapcsolatokat. Túl független lettem időközben. Ráadásul egy főnyeremény. De mégis azóta nyomaszt a dolog, és lám, aludni sem bírok.

Hogy lesz ebből fellépés?????????!!!!!!!!!!!!!!!!!

Épp most égettem el a kedvenc galuskaszaggatómat. Itt van Monchi is és csak pislog. Annyira fáradt vagyok, hogy nem vártam meg, amíg forr a víz, és úgy szaggattam a galuskát, hogy a tüzet még nem zártam el.

Nos, elkezdtem a húsvéti készülődést. Próbakalácsot sütöttem, pesszimista módon, hogy az első úgysem sikerül majd. Tévedtem!!!!!!!!!!!!Először is gyönyörű. Másodszor is foszlós. Harmadszor az íze is egész jó-bár ezen még lehet javítani.

Azért gondoltam, hogy elsőre nem sikerül, mert nincs kelesztőtálam, az élesztő valahogy más, és az elektromos sütő mindig megtréfál. Nehezen, de rájöttem, hogy alacsony hőmérsékleten kell mindent készíteni, így tovább tart, de legalább nem égnek le a dolgok. A kalács receptje pl. 200 fokot írt, én az óvatos 150 foknál megállapodtam, és reszketve vártam a hatást. A lényeg, hogy a recept jó, a hozzávalók jók, de jobban meg kell sózni és hangyányit több cukor kell bele.

Egyébként hétfőn lesz a Randellon hússütés amit Monchi szervez, megpróbálom akkorra a tökélyre fejlesztett változatot prezentálni Szicília közönségének.

Most épp flamenco után vagyok, kidögölve, és sajnos felugrottam facebookra, csak hogy üdvözöljem Monchit, de már több mint egy órája fent vagyok, mert mindig más bejelentkezik, és épphogy csak üdvözlöm őket, már jön is a következő-ez így nem jó ez a rendszer.

Rosalba be akarja vonni Monchit is a flamenco csapatba, ő adná a ritmust az ún. cajónnal, nem tudom hogy írják, de Rosalba az utóbbi időben ezzel adja a ritmust, és erre táncolunk tangóst meg buleríast. Tulajdonképpen egy üres fadoboz, amire rápattan, a lába közé veszi, és üti a taktust. :)))) Mikor először láttuk, fetrengtünk a röhögéstől, de mostanra már megszoktuk. És most jól megy, Rosalba is mondta, hogy mióta nem gépzenéről tanulunk, nekem sokkal jobban megy a flamenco.

Ezt mondta legutóbb, és utána megfigyeltem magam, és tényleg!

Az órák is sokkal élvezetesebbek, természetesebbek. Persze néha még elővesszük a régi koreográfiákat, ha netalán beütne egy hirtelen fellépés, akkor előadásképesek legyünk.

Nnnnnnnnnna. Mára ennyit. Zárul Miki Móka tára

Ez még a múltkori iszonyú finom speghetti amit múltkor készítettünk Monchival a tengerparton vett halakból.

Hát azért ez az ebéd még megérdemel pár képet...Főzés közben hidegvéremet bámulatos módon megőrizve - kostolgatás és borivás helyett - fényképeket készítettem.

Nahát igazi kulináris élvezetekben volt részem a héten, méghozzá szicíliai módra. Úgy kezdődött az egész, hogy Monchival elterveztük, hogy mindketten kiveszünk egy szabadnapot, és lemegyünk a tengerhez. Így is tettünk, méghozzá szerdán.

Reggel kicsit csalódottak voltunk, mert felhős volt az ég, és egyik fő célunk az volt, hogy sütkérezzünk a napban. Monchi bejelentette, hogy be kell vásárolnia, úgyhogy elindultunk, és vezethettem az autóját, kocsikázni indultunk csakúgy bele a világba, tengerparton mindenfele össze-vissza, aztán egyszercsak megpillantottunk egy halárust, ott Montalbano házához közel, és rögtön tudtuk mit kell tennünk. Vettünk cozzét, gamberit és denticét, ha jól emlékszem. Az ilyen nagyobbfajta hal, igen népszerű eledel errefelé.

Hazavittük a hozzávalókat, betettük a hűtőbe, elmentünk biciklizni, elmentünk addig ahol egyszer futni is voltunk együtt Monchival, ahol egy elhagyott hajó van a partra vetve, vagyis inkább csónak, egy olyan amivel valószínűleg arab menekültek érkeztek. Arab írás van a csónak oldalán. Monchi azt mondja, hónapok óta ott van, ebek harmincadján, vagy inkább a halakén. A Guardia Di Finanza kéne hogy elszállítsa, de valamiért nem teszi.

Csináltunk itt pár érdekes fotót, elhümmögtünk az arabok sorsán, akik ilyen lélekvesztőkön nekivágnak a többszáz km-es útnak a tengeren, azt vagy partot érnek, vagy nem, és ha partot is érnek vagy életben vannak még vagy nem. Aztán ha életben maradtak, és az elsősegélyt megkapják a hatóságoktól, még akkor jön csak a nagy kaland. Ittmaradnak-e vagy továbbállnak, esetleg visszatoloncolják őket, megtanulják-e a nyelvet, kapnak-e munkát, stb stb.

Hát szóval elmorfondíroztunk.

Aztán visszabringáztunk, és nekiálltunk a főzésnek. A spaghetti iszonyú finom lett. Először lefőztük a cozzét, és mikor kinyílt mind, leszűrtük, és kiszedegettük a héjakból. A leszűrt levet félre kell tenni!!!!!!!!!!!Közben olajon jó sok fokhagymát megdinszteltünk, fehérbort tettünk hozzá, petrezselymet, pár szem paradicsomot, ciliegino fajtát, ami finom édes, egy leheletnyi csípős paprikát, majd hozzáadtuk a cozzét, és a leszűrt levet, amiben főltek. Enélkül nincs íze, Monchi tapasztalatból tudja, mert a lánya egyszer kiöntötte, és anélkül ették.

Ja, ezenközben a gamberit is kezelésbe vettük, és szintén lassú tűzön gyönyörű pirospozsgásra pirongattuk. Ezt előételnek szántuk, de végül a spaghettihez ettük, szépen körbedíszítettük vele a tányérokat.

A második fogás volt a két szép szál dentice, amiket a hasi résznél felszeltünk, majd az így keletkezett résen belehelyeztünk két-két gamberit, fokhagymát, petrezselymet, és a javaslatomra fehérbort. Légmentesen becsomagoltuk, és 25 percre a sütőbe tettük, majd egy ilyen citromos-sós keverékkel lelocsolva elfogyasztottuk. Ez is pompás volt!!!!!!

Micsoda ebéd!!!!!!!!friss halakból! a gamberik még mozogtak, amikor vettük őket.

Megvolt az előadás, az idei első, a bevezető, már láttam is róla a videót, tegnap megnéztük páran Monchinál.

Jól indult az egész est, mindenki hívta a barátait, én is, beszélgettünk, ettünk-ittunk (spaghetti alla seppia, zuppa con frutti di mare-buonissimi!!!!!!!!!!!!!!!-bár ezekből nem mertem annyit enni, amennyit szerettem volna, mert féltem, hogy akkor majd nem fogok tudni mozogni). Aztán amikor kicsit kezdett lassulni a dolog, akkor elkezdtük az előadást.

Az első darab jól ment, akkor elöl táncoltam, aztán következett a farruca, amit csak egyszer-kétszer próbáltunk, mindig az órák végén, mikor a soron következő nagy vita után sikerült kikönyörögnöm, hogy próbáljuk el. A többiek ezt sokkal többet táncolták nyáron, amíg Mo-on voltam.

Na, a közepén valamit elrontottam, és onnantól nem sikerült helyrehoznom magam, csak a végén.

Aztán jöttek a mala sangre meg a ventaglio című darabok, amik jól sikerültek a részemről,de ezeket a részeket valaki letörölte a videóról, még miközben a felvétel készült, mert egyszercsak van egy ugrás, és az következik, amikor Rosalba záró szavait intézi az ujjongó közönségnek. Aztán  a mindent lezáró tarantella, amit a közönség is táncolt. Magyarán az a rész van meg premier plánban, amikor hatalmasakat bénázom. Amikor jól táncolok az nincs rajta.

Miért? Miért? Miért?

Monchi is verte a fejét a falba, hogy valaki biztos véletlenül megnyomott a videón valamit, amikor őrizetlenül hagyta. Sofia is csalódott volt. Rosalba is az lesz, még nem mondtuk meg neki.

Már megint ez alatt a két hét alatt annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejemet.

A flamencoórákon többször is összecsapások voltak különböző okokból, melyek során a szerepem a békítőtől a támadott félen keresztül a támadóig terjedt. Holnap lesz egy festa flamenca, ahol több darabbal is fellépünk, vélhetőleg ez fokozza a felek nyugtalanságát. Holnap végül is csak barátok előtt lépünk fel, ahol Sofia dolgozik, itt közel hozzám, de azért izgulok rendesen. Rosalba is, a tanár, mert minden alkalommal elmondja, hogy csak szórakozunk, és ne izguljunk, de már rájöttünk, hogy ezzel leginkább magát bíztatja.

Lesz vacsora, zene, zenészbarátaink zenélnek, mi táncolunk ("riscaldamanto", farruca, mala sangre, ventaglio, temurah-ez utóbbit én nem)

A héten elkezdtem egy iskolában gyerekeknek leckét írni segíteni. Minden délután kell menni. Nagyon rosszak, mert ezek a problémás gyerekek, akik már az iskolában sem igen akarnak tanulni, és akkor délutánonként még mi is boldogítjuk őket. Egyfolytában játszani akarnak.

Telefon, internet végre jól megy, a gyerekek mindig az új telefonommal akarnak játszani.

Tegnap voltam Agrigentóban életemben először, elkísértem siracusai magyar barátomat, mert kamiont akar venni, és ott beszéltünk emberekkel, akik ilyeneket árulnak. Egy nagyon jó helyen ettünk, háziasan, egy büfészerűségben, de szuperül főztek!!!!!!!!AZ egyik tésztában finocchietti volt, de mégis ízlett, mert olyan jól volt elkészítve. Jókat röhögcséltünk egész úton. Majd rakok fel képeket.

Közben Monchival is igyekeztem lenni, elmentünk futni, 14 km-t futottam szombaton!!!!!!!!!!nem is gondoltam volna magamról. Filmet is néztünk, paellát ettünk. De hétvégén sajnos nem találkoztunk. A szuperholdat sem együtt láttuk.

Hát szóval ennyi, nagyon dióhéjban. Amikor így besűrűsödnek a dolgok, akkor elgondolkozom: vajon az írok mikor írnak, amikor nekem még a nyavalyás blogomra sincs időm???!!!!Vagy ők csak írnak, és nem élnek? De akkor miről írnak? És nem félnek, hogy lemaradnak valamiről, miközben írnak? Bár én ettől nem félek. Bárcsak végre lemaradnék valamiről!!!!!!Hetek óta vágyom egy nyugodt estére, amikor csak előveszek egy könyvet, és álomba olvasom magam...ez a vágyam nem is hetek, hanem hónapok óta gyakorlatilag.

Na jó, hajnali egy, és holnap tanítás és rögtön utána előadás!!!!!!!!!!!!!!!!!!Aludnom kell

Boldog névnapot!!!!!!!!!!!!!!

Éljenek a Franciskák!!!!!!!!!!!!!!!!!Milyen jó volna most együtt ünnepelni a Franciska napot. Majd bepótoljuk Nápolyban. Láttam egy tök jó dokumentumfilmet Nápolyról, csupa zene az egész. A címe Passione. Turturro rendezte vagy hogy hívják. Majd megszerzem, szenzációs

Múltkor esett a hó! szombaton. szenzációs volt, ahogy reagáltak rá az itteniek, mindenki az ablakokban csüngött, onnan bámult kifelé és boldogan nevetgélt, az autók iszonyú lassan haladtak, pedig máskor agyba-főbe száguldoznak. Mindenki külön elmesélte nekem az utóbbi napokban, hogy amikor utoljára esett 7 évvel ezelőtt, akkor éppen mit csinált és hol volt, meg hogy bezártak az iskolák :)

Állati aranyosak voltak.

Egész nagy pelyhekben hullott, és szél is volt hozzá.  

Rosalba, a flamenco tanárom, is teljesen belelkesedett, együtt voltunk vacsorán barátoknál, és mondta, hogy erre az estére mindig emlékezni fog, mert esett a hó :)

Ja, a legviccesebb, hogy másnapra az egésznek nyoma sem maradt, szikrázó napsütésre ébredtem. De azért hideg maradt a levegő, sajnos. Már nagyon várom a tavaszt

Végül elkészültem időben a múltkor, csak a hajam volt kicsit vizes. Jó volt, elmentünk Modicába egy barátunk nemrég nyílt teázójába egy koncertre. A koncertnek már csak a végére értünk oda. Guglielmo Tasca pedig nagyon jó, de fél 10kor abbahagyni egy koncertet????!!!!!!!!!!Akkor kéne elkezdeni!

Aztán elmentünk abba a bárba ahova múltkor is. Táncoltunk megint, de inkább beszélgettünk...Furcsa volt amit S mondott rám, kockalány. Vajon viccelt? Vagy komolyan gondolta? Elgondolkoztatott. Én ezeknek a szicíliaiaknak egy északi kockalány vagyok.

Én nem így érzem magam, de lehet hogy felőlük nézve az vagyok. Egyik legnagyobb megdöbbenésem volt olaszországban, amikor először azt mondták rám, hogy nordica, azaz északi. Ezt azóta is mondják rám a legnagyobb komolysággal. Pedig Mo-on van Európa mértani közepe.

Úristen Úristen

alig háromnegyed órám van, és még hajat kell mosnom stb áááááááá

Írtam a Patkánynak, hogy fizessen, ahogy megállapodtunk ááááááá

Itt vannak amiket tegnapelőtt sütöttetm ááááááááá

Az almáspulyka iszonyú  finom lett!!!!!!!!rizzsel és tésztasalátával.

oké. fél órám maradt, hogy elkészüljek!!!!!!!!

Forradalmi hevületem alábbhagyott az utóbbi napokban, mióta értesültem, hogy egy amerikai újságírónőt szexuálisan bántalmaztak a zsarnok elűzése feletti örömünnep keretében...

Tudom, hogy a békés jogaiért küzdő embereket nem szabad összemosni egyes bűnözőkkel, ugyebár. Erről aztán mesélhetnék. Fogok is!

De mindenesetre az elmúlt napokban nem újdonságok kerültek az asztalra, hanem klasszikus darabok, mint pl. a paradicsomos penne, hiszen tudjuk, hogy az egyszerű hétköznapi fogások éppoly fejedelmiek tudnak lenni, mint a váratlan ízpárosításokon vagy különleges hazzávalókon alapuló lenyűgöző étkek. Lásd zsírosdeszka lilahagymával!!!!

Szóval ennek jegyében elkészítettem egyik kedvencemet, a paradicsomos pennét.

Pusztán arról van szó, hogy megdinsztelünk egy kis hagymát, paradicsomot punnyasztunk, esetleg bazsalikomot, és a pennével összekeverjük.

Íme