Nem bírom tovább.

De mit is? Az állandó készenlétet, a jópofizást, az állásinterjúkat, hogy mindig mindenhova hurcibálnak, hogy mindig minden egybeesik, és nem lehetek egyszerre több helyen, az utazásokat, a visszaszokást az utazások után, az álmatlanságot, a próbákat, a fellépéseket, hogy mindig mindenhez jó képet kell vágni, mindig mindent megmagyarázni, a váratlan telefonokat, nem bírom az időpontváltoztatásokat, a kapcsolatokat, hogy mindig rugalmasnak kell lenni,  és hogy nem értenek meg.

Mióta legutoljára írtam, már két utazáson vagyok túl. Helyszínek, emberek, fordítás, smúzolás, mindenhol vidám arcot mutatás.

Nagyon elegem van midnenből. Holnap kettőkor próba. Este fellépés. Hajnali három elmúlt. Monchi az igazak álmát alussza. Ő is fejtörést okoz. Össze kéne vele költöznöm. De minek is? Igaz, én ajánlottam fel, egy hirtelen jött mondattal, mintha csak egy legyet kaptam volna el, úgy kaptam el a mondatot, és már mondtam is: Gyere hozzám lakni! Azóta megbántam, pedig ő örült neki. Nem bírom a kapcsolatokat. Túl független lettem időközben. Ráadásul egy főnyeremény. De mégis azóta nyomaszt a dolog, és lám, aludni sem bírok.

Hogy lesz ebből fellépés?????????!!!!!!!!!!!!!!!!!