Legújabb hír: Distefano telefonált, hogy ő biztos benne, hogy egy hónap sem telik el, és a piszkoskodó jelzálogot eltávolítja a házáról. Úgy legyen!

Közben persze addig is keresgélek, hátha találok valami jót. Talán márciustól megélénkül az ingatlanpiac, és többen kezdenek hirdetni, ahogy szép lassan kitavaszodik. Legalábbis ezt remélem erősen. Továbbra is az az érzésem, hogy pont abból a középkategóriából, amit én keresek, van hiány. A hirdetések tele vannak többszáznégyzetméteres hatalmas hodályokkal, aminek a felújítása és fenntartása önmagában óriási költségeket emészt fel, illetve mikronnyi méretű pöttömházikókkal. Tehát, ha szingli vagy és törpe, mindenképp nézz szét itt az ingatlanpiacon. Vagy ha több emeleten báltermeket szeretnél, illetve ha elefántokat, zsiráfokat akarsz az otthonodban tartani. Ezekben az esetekben nagyon jó lehetőségekre fogsz lelni. 

Egyébként, nem viccelek, az egyik helyen olyan alacsonyak voltak az ajtófélfák, hogy folyton le kellett hajolni, csak úgy fértünk be. Alig bírtuk a nevetésünket visszafojtani, csak néztünk Francescoval, aztán amikor az egész ház hasonlóan volt berendezve, végül kitört belőlünk a nevetés. Elképzeltem benne egy jól megtermett svéd házaspárt: még a házból is kilógott volna a lábuk, nemhogy le az ágyról.

A 100-150 négyzetméteres nagyságú kategória azonban hiányzik a piacról, nincs. Ami nekem kell, pont.

Vetettem egy kósza pillantást a tengerparti ingatlanokra is, csak hogy tudjam, mekkora űr tátong a lehetőségeim és a kínálat között. Elég nagy. Sebaj, jó lesz nekem itt az óvárosban, kell a fenének a tengerpart...! (haha)