Ma szinte egész nap esett, vagy lógott az eső lába. Az üzletben, ahol dolgozom, homály volt, úgyhogy sorstársammal azaz kolleganőmmel felgyújtottuk a villanyokat, pedig csupa üveg az egész, és a kikötőre néz. Ez utóbbi szerencse, mert a kikötő gyönyörű, és kedvesek a zajok is amiket produkál: vitorlalobogás, vízkotyogás. A naplementét minden este az üzlet előtt ücsörögve szoktuk élvezni, mint valami öreg házaspár a házikója előtt. És tényleg csodás színekben pompázik az ég minden alkalommal: lila, kék és valószínűtlen rózsaszín, olyan, amilyet csak Szicíliában láttam eddig életemben.

Ma azonban már gyakorlatilag délelőtt megtörtént a naplemente, már abban az értelemben, hogy délutántól a napnak már színét sem láttuk. Na ezek azok a napok, amikor természetesen senki ki sem tolja a képét a kikötőbe. Egy szó, mint száz, halálra untuk magunkat Cettinával. Ahogy itt mondják, "tagliarsi le vene", ami kb a magyar "eret vágok magamon"-nak felel meg.

Ebből kifolyólag nem nehéz kitalálni, hogy jövő hónaptól nem lesz szükség a munkámra, mivel nincsenek vevők. Két új munka van kilátásban. Az egyik egy üzletben, a másik egy magánóvadában mint angoltanár. Természetesen ez utóbbi érdekesebb, de csak kevés elfoglalatságot és pénzt jelent. Ráadásul nincs benne tapasztalatom, és gőzöm sincs, hogy hogy kell négyéveseket angolra tanítani. Mikor elvállaltam még augusztusban, könnyűnek tűnt, hiszen mindig is szerettem a gyerekeket. De az utóbbi napokban elbizonytalanodtam. Kezdek belefáradni, hogy minden alkalommal más szerepben találom magam, új és új dolgokat kell megtanulnom, új embereket, helyzeteket kell megismernem , és amikor ép megszoknám, váltanom kell.

Kaméleonnak érzem magam, és nagyon fáraszt. Idáig izgalmas volt, de már kezd nagyon elegem lenni a folytonos változásokból. Egyszer flamencotáncos vagyok, majd korrepetálok egy iskolában, aztán egy boltban dolgozom, és most meg óvodában kell angolt tanítanom. Meg a közbenső apróbb munkák, magántanítványok, stb. Ha nem lenne Monchi, talán már itt sem lennék. Elág volt a kalandozásból.

Jó lenne valami fix, még ha unalmas is.

Monchinak tegnap megtanítottam egy új magyar szót: szivem. Nagyon tetszett neki, azóta egyfolytában ezt használja, tökéletes kiejtéssel. Ma ebédnél azt mondta: Cara szivem. Vicces ez a mix. Öröm neki tanítani. Jól hasznosítja a tudását :)))