Kiderült, hogy átvágás volt az egész. Újabb félrevezetőm akadt. Ezúttal munkát ígért az illető, méghozzá augusztustól.

Minden pillanatban vártam a hívását, mert azzal hitegetett, hogy csak napok kérdése, mert valaki kilép a munkahelyről, és annak a helyére keresnek valakit. Alig mertem elhagyni a vásrost, attól való félelmemben, hogy esetleg pont lesz térerő, amikor hívnak. Nos, miután többször hívtam és gondosan fogalmazott sms-üzenetet is hagytam, egyik este beszélgetés közben Sofia nővére felvilágosított, hogy pár hónappal ezelőtt ugyanezzel a sztorival etetett egy másik szerencsétlent, akit aztán szintén nem vett fel dolgozni.

Sokat morfondíroztunk, mire jó az ilyesmi, de közben másfele sodort a tettvágy.

A kikötőt sikerült bevenni. Sofia erős lelkiismeret-furdalástól indíttatva, amiatt, hogy túlságosan bíztatott, amikor nekem kételyeim voltak az ígért állással kapcsolatban, szólt egy barátjának, aki a kikötőben dolgozik, hogy szóljon, ha tud valamelyik boltban munkát-szerencsére azóta már el is kezdtem dolgozni.

Mondjuk a kezdés kicsit erős volt, mert rögtön 10 egymást követő nap kellett menni, de azóta szerencsére már volt egy szabadnapom.

Az árukínálat meg a bolt elég komplikált, mert két cég egyesüléséből keletkezett, és a város több pontján is vannak boltok, eltérő árukkal, de múltkor írtam is valakinek, ha az ógörög igeragozás ment, akkor ezt is befogja majd az agyam.