Nos, elkezdtem a húsvéti készülődést. Próbakalácsot sütöttem, pesszimista módon, hogy az első úgysem sikerül majd. Tévedtem!!!!!!!!!!!!Először is gyönyörű. Másodszor is foszlós. Harmadszor az íze is egész jó-bár ezen még lehet javítani.

Azért gondoltam, hogy elsőre nem sikerül, mert nincs kelesztőtálam, az élesztő valahogy más, és az elektromos sütő mindig megtréfál. Nehezen, de rájöttem, hogy alacsony hőmérsékleten kell mindent készíteni, így tovább tart, de legalább nem égnek le a dolgok. A kalács receptje pl. 200 fokot írt, én az óvatos 150 foknál megállapodtam, és reszketve vártam a hatást. A lényeg, hogy a recept jó, a hozzávalók jók, de jobban meg kell sózni és hangyányit több cukor kell bele.

Egyébként hétfőn lesz a Randellon hússütés amit Monchi szervez, megpróbálom akkorra a tökélyre fejlesztett változatot prezentálni Szicília közönségének.

Most épp flamenco után vagyok, kidögölve, és sajnos felugrottam facebookra, csak hogy üdvözöljem Monchit, de már több mint egy órája fent vagyok, mert mindig más bejelentkezik, és épphogy csak üdvözlöm őket, már jön is a következő-ez így nem jó ez a rendszer.

Rosalba be akarja vonni Monchit is a flamenco csapatba, ő adná a ritmust az ún. cajónnal, nem tudom hogy írják, de Rosalba az utóbbi időben ezzel adja a ritmust, és erre táncolunk tangóst meg buleríast. Tulajdonképpen egy üres fadoboz, amire rápattan, a lába közé veszi, és üti a taktust. :)))) Mikor először láttuk, fetrengtünk a röhögéstől, de mostanra már megszoktuk. És most jól megy, Rosalba is mondta, hogy mióta nem gépzenéről tanulunk, nekem sokkal jobban megy a flamenco.

Ezt mondta legutóbb, és utána megfigyeltem magam, és tényleg!

Az órák is sokkal élvezetesebbek, természetesebbek. Persze néha még elővesszük a régi koreográfiákat, ha netalán beütne egy hirtelen fellépés, akkor előadásképesek legyünk.

Nnnnnnnnnna. Mára ennyit. Zárul Miki Móka tára