Ezúttal azzal kezdem, hogy mi van a képen, aztán azt is elárulom, miért éppen ma tettem ki, és mi a köze a mai naphoz, július 19-hez.

Szóval a képen, amit egy aprócska kis szicíliai faluban, Ferlában készítettem jártomban-keltemben egy héttel ezelőtt, egy templom előtti kerítésre kitett felirat látható, mely szerint "La mafia uccide. Il silenzio pure", azaz: "A maffia öl. A hallgatás is." Igazából nem tudom, mi a konkrét, aktuális indítéka, hogy ezt a feliratot készítették és kitették, de bizonyára jó okuk van rá a ferlaiaknak.

Egyben ékes bizonyítéka annak, hogy - ellentétben egyes vélekedésekkel - még mindig egy élő jelenségről van szó, ami ellen fel kell venni a harcot.

26 évvel ezelőtt ezen a napon, 1992. július 19-én 16:58-kor egy bomba robbant Palermóban a via D'Amelio-n, amely kioltotta Paolo Borsellino maffiaellenes ügyész és az őt kísérő 5 rendőr: Agostino Catalano, Emanuela Loi (az első rendőrnő, akivel a maffia végzett szolgálat közben), Vincenzo Li Muli, Walter Eddie Cosina és Claudio Traina életét.

A merénylet egyetlen túlélője Antonino Vullo, aki szintén az ügyészt kísérte, és csodával határos, vagy inkább nem is határos, hanem helyesebb azt mondani, hogy csodás módon megmenekült.

Az ügyész - vasárnap lévén - látogatni készült idős édesányját, aki a via D'Amelio 21. alatt lakott.

26 évvel később, azaz a mai napon a történészek, a családtagok és a barátok arról beszélnek, hogy még mindig egy sor megfejtésre váró titok lengi körül ezt a merényletet.

Ami bizonyos, hogy a Cosa Nostra állt a hátterében. Toto Riina, a Cosa Nostra feje 20 évvél később, már a börtönben egy lehallgatott telefonbeszélgetésben felfedte egy társának, hogy a kaputelefonba volt elrejtve a bomba indítógombja, tehát maga Paolo Borsellino nyomta meg a végzetes gombot és oltotta ki saját és társai életét, amikor édesanyjához fölcsöngetett. Hozzá kell tenni, hogy Toto féligazságokat is közölt a börtönben, mert tudta, vagy sejtette, hogy lehallgatják, tehát nem feltétlenül minden hiteles, amit mondott.

Bizonyos tehát, hogy a merényletet a Cosa Nostra követte el, méghozzá nem sokkal azután, egész pontosan 57 nappal azután, hogy végzett Giovanni Falcone szintén maffiaellenes ügyésszel, Borsellino barátjával egy szintén palermói merényletben.

Mindketten a maffia felszámolására tették fel életüket, és ez pecsélte meg sorsukat. Amikor Giovanni Falconét megölték, Borsellino tudta, hogy meg vannak számlálva a napjai. Több barát, kolléga arról számolt be, hogy az ügyész tisztában volt vele, hogy ő következik, és ezt ki is fejezte expressis verbis. 

A családtagok, barátok, kollégák tanúsága szerint egyajta őrült sietség volt ezután rajta, a munkában egy még magasabb fokozatra kapcsolt, megszállottan gyűjtötte az adatokat, bizonyítékokat, pontosan tudta, hogy kevés az ideje, és hogy ami maradt, azt arra kell fordítania, hogy felfedje az igazságot. 

A felesége visszaemlékezése szerint Borsellino egy árulásról is beszélt, egy kollégáról és egyben barátról, aki lepaktált a Cosa Nostrával. Ki lehetett az? Nem tudni biztosan.

A via D'Amelio-i merénylet utáni nyomozások, eljárások felszínre hoztak egy sor dolgot, de ugyanakkor több lényeges kérdésre még mindig nincs válasz. 

A merénylet során (vagy után) például szőrén szálán eltnűnt az a bizonyos, Borsellino értékes jegyzeteit tartalmazó "agenda rossa", azaz "piros notesz". Az egyik újságíró által rögtön a merényleten után készített képen látható Giovanni Arcangioli rendőrkapitány, amint éppen eltávolodik Borsellino táskájával. Ő később a vádlottak padjára került hamis tanúzás vádjával. Abban a táskában lehetett a notesz? Sohasem lett meg. Hová tűnt? És mikor? Ki vitte el? Mit tartalmazott? 

A bűncselekmény feltárására indított eljárások több lépcsőben történtek. 1992-ben "Borsellino uno", 1996-ban a "Borsellino bis", 1998-ban a "Borsellino ter", és 2008-ban a "Borsellino quater", amelyek egyenként évekig tartottak, csak hogy fogalmunk legyen arról hogy mekkora horderejű és mennyire kiterjedt ügyről van szó, mind jelentőségét, mind az érintett személyek, tanuk, gyanúsítottak mennyiségét tekintve.

Annyi a homály, a kétség és az ellentmondás a merénylettel és az azt követő nyomozással kapcsolatban, hogy az egész ügy úgy vonult be Olaszország történelmébe, mint a nyomozás történetének legnagyobb hamis nyomra vezetése, az ún. "depistaggio". 

Fiammetta Borsellino, az ügyész lánya a napokban tette közzé azt a 13 kérdést, ami rávilágít a hamis nyomra vezetés valószínűsítehtőségére többek között olyan kérdésekkel, hogy "hogyan lehetséges, hogy a merénylet után nem zárták le azonnal a területet, amint lehetett, így lehetőséget adva annak, hogy a piros notesz eltűnjön?"

"Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen horderejű ügy nyomozását tapasztalat nélküli ügyészek kompetenciájába utalták?"

"Hogyan lehetséges, hogy a hatóságok nem biztosítottak megfelelő szintű védelmet az édesapám részére azután, hogy Giovanni Falcone meggyilkolását követően ő volt a Cosa nostra első számú célpontja?"-és még ehhez hasonló 9 kérdés, aminek megválaszolása nélkül nem lehet továbblépni, nem jutunk közelebb az igazsághoz.

Most a legvalószínűbb elméletnek az tűnik, hogy Paolo Borsellino nyomozása során egy az állam és a maffia közötti alkura jött rá, amiben a legmagasabb szintű politikusok, bírák, ügyészek és rendőrök lehettek érintettek, és aminek a lényege a Cosa nostra számára nyújtott védelem volt az említett intézményeken keresztül, azért cserében, hogy a Cosa nostra hagyjon fel az általa a 90-es évek elején indított véres leszámolássorazattal. Ez az ún. "trattativa stato-maffia", tehát a maffiának az állammal való megegyezése.

Erre jöhetett rá Falcone és Borsellino nyomozása során, konkrét nevekkel, adatokkal, ez lehetett a piros noteszban, aminek el kellett tűnnie a nyomozás során, és ezért kellett meghalniuk az ügyészeknek és az őket kísérő rendőröknek.

 Ami talán közelebb vihet az igazsághoz, hogy éppen ezen a napon, pontosan 26 évvel a merénylet után hozta meg ítéletét a Palermói Bíróság, közel öt évig tartó eljárás után a Maffia és az állam közötti alku ügyében, melynek során 220 tárgyalás lefolytatására és 200 tanu meghallgatására került sor. A peranyag 5252 oldalas.

Az ítélet konklúziója, ha valakinek lettek volna kétségei, hogy volt tárgyalás és alku az állam és a Cosa nostra között, és ennek megfelelően elítéltek többek között magas szintű politikusokat és rendőröket.

Vajon ez egy új kezdet? Vajon meglesz minden felelős? Vajon meglesz valaha a piros notesz? Vajon kapunk választ Fiammetta minden kérdésére?

A hétköznapi emberek, úgy tűnik vágynak az igazságra. Követelik. És kitűzik a legeldugottabb kis falujuk falaira, hogy a "Maffia öl. A hallgatás is".