Imádok reggelizni. Ez az egyik legkedvesebb, ha nem a legkedvesebb étkezésem. Olyan vagyok, mint Bruckner Szigfrid a négyszögletű kerek erdőből, hogy a nap bármely szakában tudok reggelizni. Ma vasárnap van, ilyenkor megengedem magamnak hogy nem állítom be az órát, és kényelmes villásreggelit csapjak. Tükörtojást készítek, méghozzá úgy, ahogy egykori nagy szerelmem, most jóbarátom, és ügyvédem, még nem találtam ki az álnevét, szereti. Megszórva kicsit sóval, borssal, és oregánóval!!!!!!!!!!! Paprikát eszem hozzá, ami itt nem olyan finom, mint Mo-n, de ez van, és finom cosacavaddút, vagy caciocavallót, ami helyi sajtkülönlegesség, állagra talán a trappistához hasonlít, de sósabb, és a helyiek nagyon büszkék rá, mint mindenre, ami helyi. Ja, és persze kávé, hogy felábredjek.

Nagyon fincsi. Mára az a terv egyébként, hogy barátnőmmel, Csillával elmegyünk valahova sétálni, ha szép az idő. Márpedig szép. Kíváncsi vagyok, hogy fölhív-e, mert sokszor nem hív, és nagyon nehéz tőle találkozót kicsikarni, mert rengeteget dolgozik-szerencsére neki van fix állása: a férje rendelőjében asszisztens. Most vasárnap van-hátha.

Egyébként a város, Corassía, nagyon szép, szóval érdemes benne csak úgy sétálgatni. A nevét - eredetileg Causía - állítólag Káosz istenségről kapta még a görög korban, mert az itt élők szerint olyan régi időkből való a város, amikor csak a Káosz létezett. A városnak az az egyik különlegessége, hogy két régi városközpontja van-két külön magaslaton, azaz dombon. Az 1693-as földrengés után barokk stílusban építették újjá a legrégebbi városmagot, méghozzá abban a késői barokk stílusban, ami a világnak csak ezen a pontján látható, ezért felkerült az UNESCO világörökség listájára. Ennek a régebbi városközpontnak a földrengés után máig megmaradt legrégebbi része egy kis templomkapu, a IV. századból!!!!!!!!!!!!!!!Ez a város jelképe is, egyénként.

Szóval a födrengés után, ahogy nőtt a város, a szomszédos dombra is elkezdtek építkezni. Így jött létre a másik régi városközpont, a XVII. században. Csupa barokk ez is, persze.

Összességében gyönyörű, de az igazi szépsége a városnak az a régebbi városközpont persze. Ha az ember autóval jön ide, és a dombok között kanyarogva egyszercsak előbukkan, tornyaival, egymáshoz tapadó kis házaival, és a domb tetején a katedrálissal, az valóban mesés!