Teendőim egy időre Budapestre szólítottak, de aztán újból belevetettem magam az ingatlankeresésbe, olyannyira, hogy sikerült egy olyan házat becserkésznem, ami egyszerre több kitűzött szempontnak megfelel. Végre-valahára! Úgy tűnik, sikerült!

Bevallom, hogy nyár közepe táján már-már kezdtem feladni az eredeti tervemet, hogy bed&breakfest-nek való házat találok magamnak, és mindenféle B- meg C meg Cs-tervben gondolkoztam, amik körülbelül azt jelentették, hogy veszek ingatlant, csak nem adom ki, vagy csak bérbe adom, vagy kiadom mint "case vacanze"-t, ami egy másik vendéglátói kategória, tehát hogy más módon hasznosítom, vagy egyáltalán nem hasznosítom, hanem csak úgy egyszerűen én magam beköltözöm - és kész! Kalap, kabát! No vendéglátás!

Ugyanis a majd két év alatt, amióta keresgélek, egyszer sem akadtam olyanra, ami minden szempontból legalább valamelyest elfogadható lett volna. Vagy túl nagy volt, aminek az a vonzata, hogy a felújítás is többe kerül, vagy túl kicsi, amit ugyan fel tudok újítani a rendelkezésre álló keretből, és tudok vendégeket látni benne, csak én nem tudom, hogy hol lakjak. A harmadik probléma az volt, hogy megfelelő méretű volt esetleg, de olyan helyen, ami turisztikai szemmel nem előnyös, magyarul ahova a kutya sem akar majd vendégként jönni. A negyedik típusú akadály az volt, hogy még ha jó méretű is volt és akár jó helyen, viszont romokban hevert a ház, tehát ránézésre a hirdetésben szereplő vételár megtriplázódott a fejemben a felújítási költségek miatt, és ha azt vesszük, hogy mindig minden többe kerül, mint amennyinek elsőre látszik, akkor máris határozottan le tudtam vonni a következtetést, hogy meghaladta a lehetőségeimet.

Ezeket a nehézségeket a korábbi blogbejegyzésekben mind megírtam részletesen, úgyhogy itt most elég annyi, hogy már valóban kezdtem feladni a harcot a kutatásra, és már csak olyan ímmel-ámmal, reménytelenül és hitetlenül nézegettem a hirdetéseket, amikor...

...Amikor egyik este, amint épp hevenyészve nézegetem az ingatlanos oldalakat, egyszercsak megakad a szemem egy fotón a hirdetések között...Önálló ház, első blikkre jó állapotban, két külön bejárattal, az óvárosban helyezkedik el, autóval is jól megközelíthető helyen, kis teraszkával, ami a völgyre néz. Hm, az ára sem rossz, elérhető számomra.  A képre kattintok, megnyitom a hirdetést, hogy lássam a beosztást, a részleteket, a szobák állapotát.

Minél inkább nézem, annál jobban felkelti az érdeklődésem. Nosza, hívjuk fel az ügynökséget, hogy megbeszéljük, mikor tudnám szermélyesen szemrevételezni a szóban forgó ingatlant. Nem veszik föl a telefont. Írok e-emailt, amire legalább válaszolnak, méghozzá azt, hogy leegyeztetik a tulajdonossal, hogy mikor lenne alkalmas. Igen ám, de közben van a Ferragosto, azaz augusztus 15., nemzeti ünnep, és akkor az ingatlanügynökség bezár. Hetekre.

....!!!!!....

Háhhh, ez fájt. 

Szóval az a helyzet, hogy itt Szicíliában augusztus közepén megáll az élet, és ha fene fenét eszik, akkor is bezárja mindenki a boltot. Ez alól csak a vendéglátás a kivétel, mert az észak-olaszok nagy része is augusztus közepén délnek indul, és valahol Pugliában vagy Calabriában vagy Szicílián nyaral, tehát a szállodák, panziók, vendégházak üzemelnek, csak minden más bezár. De nem ám úgy, hogy csak egy-két napra, nem nem! Minimum 1 hét, de inkább 10 nap vagy két hét a nyári szünet. Még akkor is, ha az egy ingatlanügynökség. Vakáció van, és punktum!

Na most ezt én tudom, hogyne tudnám, hiszen 10 éve itt élek. Csak arra nem számítottam, hogy még az ingatlanügynökségek is lehúzzák a redőnyt két hétre. Nem félnek a konkurenciától? Hogy azok közben zsíros üzleteket kötnek, tengerparti villákat adnak el busás haszonnal? Nem félnek, hogy elveszítik a leendő ügyfeleket, hiszen ha zárt ajtókat találnak, máshol fognak érdeklődni? Nem, nem félnek. Tudniilik a konkurencia is vakációzik.

Ez megint olyan nagyon szicíliai dolog, amit nehéz megérteni, még nekem is, aki itt élek jóideje.

Így esett, hogy augusztus elején kiszúrtam egy nagyon ígéretes házat, és csak két hét múlva tudtam megnézni személyesen. Majd megevett a fene, hogy milyen lehet belülről. Azért csak kibírtam valahogy, és közben az ügynökséggel megbeszéltem az első munkanapra egy reggeli időpontot.

Eljött a várva várt nap, és végre megnézhettem a házat személyesen. Összességében jól alakultak a dolgok, hiszen azóta már kötöttem egy előszerződést is, sőt lefoglalóztam az ingatlant. Ami annyit jelent, hogy nagy valószínűséggel enyém lesz a házikó! Ha mégsem, akkor a foglaló kétszerese, jelen esetben 20000 euró üti a markomat. Ez már elég komoly összeg ahhoz, hogy az eladó kétszer is meggondolja, hogy elálljon az eladástól.

Úgyhogy szép csendben már elkezdtem örülni a háznak. Nagy ünneplést még nem csaptam, babonából, nehogy végül valamilyen okból mégiscsak meghiúsuljon az ügylet, és utána meg nem győznék magyarázkodni, hogy mi lett a házzal. Úgyhogy csak így magamban örülgetek egyelőre.

Ja, a ház a következőképp néz ki: két bejárata van, az egyik egy előtérre és lépcsőre nyílik, ahonnan a nappaliba jutunk, onnan a konyhába és ebédlőbe. Itt van egy erkély is. Az utcáról nyíló másik bejáraton keresztül egy kisebb helyiségbe érünk, amihez tartozik fürdőszoba is. Lépcső visz fel az első és második emeletre, ahol szintén van egy fürdőszoba, illetve egy terasz. Meglepetésemre van egy plusz terasz a második hálószoba felett, ami sem a hirdetésben, sem az alaprajzon nem szerepel. Ez utóbbi okozott némi fejtörést. Első pillanatban persze örültem neki, mert egy nem várt szint egy nem várt kilátással. Aztán Francesco barátom felhívta rá a figyelmemet, hogy ez akár problémát is jelenthet, hiszen ha nincs feltüntetve az alaprajzon, az később sajnos bonyoldalmat is okozhat. Tehát jobb mihamarabb rendezni az ilyesmit.

Szerencsére a meglepetésterasz össz-vissz 9 négyzetméter, úgyhogy nem növeli különösebben az alapterületet, illetve nem jár további tennivalókkal. A földhivatalnál kellett módosítani az alaprajzot, illetve az adásvételi szerződésbe bele kell foglalni a módosítást. Ez gyakorlatilag egy röviden lezajló procedúra, puszta formalitás.

Tehát most úgy áll a helyzet, hogy megköttetett az előszerződés, és november végén várható a végleges, decemberben pedig megkezdődhet a beköltözés!

Ehhez a poszthoz nem csatolok képet a házról, mert babonás vagyok, de ha meglesz a végleges adásvételi  szerződés, akkor mindenképp feltöltök pár fotót. Szóval reméljük, hamarosan...

A következő bejegyzésben összegzem az eddigi tapasztalokat: mire kell figyelni Szicíliában, ha az ember házat vesz, illetve miben más a folyamat egy magyarországi házvásárlástól.

 (Fotó: Marco Poidomani)