Na, ma több házba is bejutottunk Francescoval az óvárosban, aki némi nyomozás után kiderítette, hogy kik a tulajdonosai a kinézett ingatlanoknak. A szálak egy férfihoz vezettek: apró, köpcös, kopaszodó figura, hetyke bajuszkája szüntelenül mozgásban van, melynek sörtéi mintha kis csápok lennének, amik arra hivatottak, hogy információkat gyűjtsenek be a világról. Mint kiderült, van egy elegáns hotelje és beszerzett több házat az idők során, örökölte vagy beleházasodott, netán máshogy szerezte, ezt nem tudom, de tény, hogy a fele óváros az övé. Ezeknek egy részét vendéglátásra szánta, nem győzi őket felújítani, ezért most inkább meg kíván szabadulni néhánytól. Túl sok van neki. Hm, ilyen is van. De jó egyesekenek!

Talán, ha kicsivel lejjebb megy az árral, akkor az egyik ingatlant meg tudnám venni, és még felújításra is maradna.

Pár napom maradt karácsony előtt. Ami bíztató, hogy találtam viszont egy nagyon jó ingatlanirodát: kifejezetten szimpatikus az irodavezető, nem úgy, mint az a vén maffiózó. Holnapután találkozunk, és megmutat néhány házat. Az egyik egy már beindított panzió, ez érdekes lesz. Az irodás sietett elmagyarázni, hogy nagyon jól megy a bed&breakfast, mindig tele van vendégekkel, csak a a tulaj a gyermekeinek szánta ezt az üzletet, akik viszont nem akarnak ezzel foglalkozni. Tehát nem azért adja el, mert nem megy a bolt, természetesen ez volt az üzenet. Nem hinném, hogy egy olyat szeretnék, ami már teljesen ki van alakítva, sőt működik, inkább én szeretném felépíteni a saját ízlésem szerint, de érdekes lesz megnézni egy olyat, ami már kész van. Tehát a leendő konkurenciát fogom lecsekkolni, ebben az az izgi.

Hátha még az idén találok olyat, ami tényleg jó, bár megvenni már nem fogom idén, az is biztos. Hiszen nyakunkon a karácsony!