Az is olyan érdekes, hogy amikor az itt élőknek mesélem, hogy blogot írok, és hogy az Szicíliáról szól, egyből fölcsillan a szemük. Eszük ágába sem jut, hogy esetleg rossz dolgokról is írhatok. Pedig itt is vannak, történnek bizony csúf dolgok, élnek és működnek arrogáns emberek és káros mechanizmusok, és ezt ők is nagyon jól tudják... és mégis, egyértelműen arra asszociálnak, hogy én biztos csupa jót és szépet írok az ő csodálatos Szicíliájukról. Ez azért van így, mert ők annyira szeretik az ő kis világukat, hogy egyszerűen föl sem merül bennük, hogy bárki is negatívat írjon róla.

Egy pillanatra belegondoltam, merthogy ezt szoktam tenni, összehasonlítani a dolgokat, hogy mi lenne, ha egy külföldi Magyarországról vagy Budapestről írna egy blogot, biztos vannak is ilyenek. Azt gondolom, hogy az első reakció nem az lenne, hogy hú de jó, hanem a gyanakvás. Mit írogat és miért? És jót vagy rosszat? Biztos rosszat-gondolnák sokan. Nem a lelkesedés lenne az első reakció, úgy sejtem. Vajon ez önkritika vagy kisebbrendűségi komplexus? Vagy egyszerűen gyanakvás?

Vagy tévedek?

Ez is eszembe jutott, mikor felolvasta nekem Szicíliáról szóló gondolatait az az újságíró, akit Castelbuonóban ismertem meg. Gyakorlatilag egy óda, vagy egy himnusz, emelkedettségére tekintettel, amit olyan átéléssel mondott el, hogy visszapörgettem az agyamban, nem inkább színészt mondott-e, mikor a foglalkozásáról nyilatkozott. Kicsit féltem, hogy elbőgi magát, annyira elérzékenyült, mikor felolvasta a maga által írt sorokat.

Szóval ez is eszembe jutott, meg később az is, hogy milyen más minden nyelv, és hogy milyen másképp hangzik bármi lefordítva. A magyar nem tűri meg valahogy az efféle ömlengést, nem bírja a szentimentalizmust, valahogy magyarra átültetve egész más lesz az íz... Pontosabban nekünk szentimentalizmus, az eredeti nyelven egy szép, érzelemdús szöveg. Vagy ez inkább néplélek kérdése mintsem nyelvi sajátosságé? Mi magyarok mindenbe becsempészünk egy kis iróniát? Vagy csak én vagyok ügyetlen fordító?

Nem tudom ezt hirtelenjében eldönteni, mindenesetre álljon itt a fordítás legfőképpen most mégiscsak abból a célból, hogy gyönyörködjünk abban, hogyan látja egy szicíliai újságíró a szülőföldjét. Az eredetit írta Ignazio Maiorana, az ő szíves engedelmével közlöm a fordítást, utána pedig az eredetit, így aki tud olaszul és van kedve, összehasonlíthatja a két szöveget, és hozzászólhat, milyen hangulata van az egyiknek és a másiknak.

Az egész világ egy szigeten

Szicília nem más, mint az egész világ egy szigeten összesűrítve. Számtalan nép fordult meg erre hódító útja során, és hagyta ránk kultúrájának lenyomatát. Itt található a föld legnagyobb kiterjedésű régészeti lelőhelye.

Szicília folytonos kivándorlás és befogadás.

Szicília sivatag és kert, tűz és víz, láva és hó. Három tenger mossa partjait, és egy láthatatlan energiaáram folyik keresztül rajta. Színek és ízek garmadája, szenvedély és érzelmek. Megrázó erejű szépség, ókori történetek hazája és mítoszok ihletője, a kreativitás, az alkotás földje, szolga és úrnő, igazság és fikció, hősiesség és bigottság, intuíció és ellentmondás. Szicília egy olyan föld, amit ha tűz pusztít, az élet újra sarjad rajta, ha elmerül, újból kiemelkedik, és olyan ellenálló, mint a kapricserje, ami a sziklákon nő, és a a kőfalak repedésein bukkan elő, harsány zöld színével, kecses virágaival és termése intenzív ízével mint ritka kinccsel ajándékozva meg minket. Az egyik legnagyobb biodiverzitással rendelkező térség a világon.Termékeny öl, és mindennek amit kihordott, oka és célja van. Minden és mindennek az ellentéte. Szicília zsenialitás és határtalanul szárnyaló fantázia.

E gazdagság láttán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szicília maga egy egész kontinenssel felér, amely azonban sokszor nem tudja saját kincseit megőrizni, hajlamos elvesztegetni azokat. 

Egy ajtó, amin keresztül több kontinens érintkezik egymással.

A Mediterrán világ szíve-lelke.

Il mondo in un'Isola

La Sicilia è il mondo in un'Isola, qui ha sede la più grande archeologia di valori che possa esistere sul pianeta. Terra di tante dominazioni e delle più svariate culture. È emigrazione e accoglienza.

            La Sicilia è deserto e giardino, è acqua e fuoco, lava e neve. È uno scrigno bagnato da tre mari, attraversato da un invisibile flusso di energie. Ha colori e sapori forti, forti passioni e sentimenti. È arte e struggente bellezza, è storia antica e laboratorio creativo, è serva e padrona, è verità e finzione, eroismo e bigottismo, intuizione e contraddizione. La Sicilia è una terra che si brucia e si rigenera, che affonda e riemerge, che resiste come la pianta di capperi attaccata tra le rocce e tra le fessure dei muri in pietra, regalandoci un verde intenso, delicati fiori e il sapore forte dei suoi ricercatissimi frutti. È un grande utero fecondato e ciò che ha dato alla vita ha trovato la ragion d'essere. È tutto ed allo stesso tempo il suo opposto…

            La Sicilia è espressione del genio e della fantasia dell’uomo che non ha conosciuto confini ed ha volato alto. È la regione al mondo con maggiori biodiversità vegetali e animali.

            Si potrebbe affermare che la Sicilia è in sé un Continente (spesso... incontinente perché spesso non sa trattenere le proprie risorse e non sa valorizzare i propri tesori), ma è anche la porta che si apre a più Continenti. È il cuore pulsante del Mediterraneo.

                                                                                                                                                         Ignazio Maiorana