Használati útmutató szicíliai férfiakhoz

Hat pont plusz egy tipp

Nemrégiben tudomást szereztem róla, hogy egy honfitársnőm városomba készül költözni, ide Szicíliába, mert Budapesten megismerkedett egy itteni sráccal, és egymásba szerettek, vagy ilyesmi, dúl a láv, ahogy mondani szokás. Ezt a pletykát az edzőterem wellness-részlegében osztotta meg velem egyik ismerősöm, de én nem ismerem a szóban forgó illetőket. Edzőtársam, valószínűleg a szerelmi történet lázától égve különösen lelkesen mesélte, hogy milyen szimpatikus, kedves-aranyos lányzóról van szó, de sajnos nem tud olaszul. 

Így aztán világossá vált számomra, hogy az illető lány nem sokat tudhat az olasz, és főleg nem a szicíliai mentalitásról.

Egy pillanat alatt azonosultam vele, hiszen én is teljesen tudatlanul, a kaland- és tudásvágytól fűtve érkeztem ide annak idején, néhány előítélettel és közhellyel a tarsolyomban, amiket azért - köszönhetően szkeptikus alkatomnak - szerencsére kellő fenntartással kezeltem. Nos most nem durrantanám el azt a szokásos közhelyet, hogy a közhely nem véletlen közhely, mert van némi alapja és a mélyén az igazság csíráját tartalmazza  - ugyanis ezzel nem értek egyet. Van, amelyiknek van alapja, van amelyiknek nincs. Azon gondolkoztam el inkább, hogy annak idején milyen tanácsokat szívleltem volna meg, ha valaki magyar szemmel elmondta volna nekem, főleg a férfiakat illetően. 

Vagy a férfiaknak látszó élőlényeket illetően. Mint ahogy a büntetőjogban sok szempontból együtt tárgyalandó a fegyver és a fegyvernek látszó tárgy, itt is fel kell hívni a figyelmet, hogy bár nem mindenki férfi, aki annak látszik, hatását, eredményét vagy éppen eredménytelenségét tekintve mégis sokszor azonos halmazba sorolandók. Önmagában attól hogy valakinek hím ivarszerve van, még messze nem férfi, de sajnos már alkalmas a megtévesztésre. Ez Szicíliában sincs másként.

Annak idején én is kaptam egy útmutatót, ami tulajdonképpen nem volt más, mint egy ellenjavaslat. Egy Firenzében élő, sokat látott nő kerek-perec megmondta, hogy magyar nő és déli férfi között nem működnek a párkapcsolatok. Nem indokolta különösebben, viszont drámai hangvételű mondatai után keresztet rajzolt a homlokomra, és szomorú szemekkel utamra bocsájtott Szicíliába. 

Na most én ennél azért árnyaltabban szeretném leírni a megfigyeléseimet és a tanácsaimat.

Lássuk hát a használati útmutatót:

1) Keresd a nőt! A szicíliai férfi szívének kulcsát akkor szerzed meg valójában, ha megérted, hogy ki a központi női figura az életében. Ez nem feltétlen és kizárólagosan az anyja, mint ahogy a filmek közvetítette közhely alapján gondolhatnánk, mert lehet például a nővére vagy a húga, vagy a lánya, vagy akár egy gyerekkori barát, aki titkon szerelmes szíved választottjába, és szép lassan behálózta az életét. Esetleg a gyerekének az anyja akivel már nincs együtt. Vagy a volt felesége. A legritkább esetben a jelenlegi felesége a központi női figura. Ez olyan ritka, hogy ilyennel alig találkoztam: egyfajta perverziónak tekinthető.  Egy ilyen férfiemberrel találkoztam, őt a felesége irányítja, engedelmeskedik neki mint a kiskatona a parancsnoknak, de ugyanakkor szemmel láthatólag szeretik is egymást. Húsz éve van együtt a feleségével és szereti! Fene a gusztusát az ilyen perverznek... Összegezve még egyszer ezt a pontot: a szicíliai férfi mindig manipulálva van. Azt kell tehát megkeresni, hogy melyik az a női figura, aki markában tartja.

2) Ha ez megvan, akkor fel lehet venni a kesztyűt. Mert az a bizonyos női figura, többnyire féltékenységből vagy birtoklási vágyból mindent meg fog tenni, hogy te ne rúgj labdába. Sűrű programokkal, ártatlannak tűnő segítségkérésekkel ("leszakadt a roló" -típusú), véget nem érő ebédekkel ("most már maradjatok vacsorára is!"), áldozatszerep megjátszásával ("ó szegény egyedül van"-mondja a párod és már rohan is hozzá), finoman beszúrt megjegyzésekkel, vagy éppen közömbösség tettetésével, jól irányzott hallgatással, taktikák és zsarolási technikák elképesztően változatos és végletekig kifinomult arzenáljával. Csak vért és könnyeket ígérhetek, ha szicíliai férfire vetnéd ki a hálód.

3)  Miután felismerted és beazonosítottad a fő méregkeverőt, el lehet kezdeni kidolgozni a saját taktikád. El kell sajátítani, amennyire csak lehet, a fenti technikákat. Nyílt, őszinte kommunikációval nem érsz célba. Az igazság fekete-fehér kimondása a szicíliai kapcsolatokban úgy általában is olyasfajta illetlenségnek számít, mintha mondjuk valaki egy szépen terített asztalnál egy hatalmas vendégségben ruháitól megszabadulva az asztal közepére guggolna és mindenki szeme láttára a tányérok közé piszkítana: tudjuk, hogy az ember biológiájánál fogva szokott üríteni, de a most élő konvekciók szerint nyílt színen, mások előtt ez egész egyszerűen nem megengedett, tilos. Ugyanilyen deviáns magatartásnak számít az igazság vagy az őszinte gondolatok kendőzetlen, finomkodástól mentes megvallása. 

4) Tehát ezt a pontot külön kiemelném: kerüld az őszinte véleményformálást! Az igazság szűrő nélküli kimondása nemhogy nem pozitív tulajdonság, hanem otromba, sőt deviáns magatartásforma. Őrültnek, vagy ami sokkal, de sokkal rosszabb: neveletlennek, sőt tiszteletlennek fognak tartani, ha kimondod a véleményedet. Olyasmire gondolok itt, hogy például: "Nem veszed észre, hogy anyád azt akarja hogy nála lakjunk?" Vagy: "Nem látod, hogy a volt feleséged mindig is csak manipulált téged, és most is csak ki akar használni?" - ilyeneket nem szabad mondani. Én mondtam, és bizony olyankor elkezdődött az elhidegülés lassú, de biztos folyamata. Nem az történik ugyanis, hogy ilyenkor a férfiember, akinek végre leesik a hályog a szeméről hálásan megköszöni neked az őszinteségedet, és ettől elkezd bízni benned, hiszen milyen nagyszerű, hogy ami a szíveden az a szádon. Nem. Ilyenkor a párod rád kezd el haragudni, te válsz szép lassan ellenséggé. És itt, ezzel összefüggésben elérkeztünk egy másik nagyon fontos ponthoz, vagyis szicíliai férfitulajdonsághoz.

5) A szicíliai férfi központi eleme és talán az összes többi népcsoporttól megkülönböztető tulajdonsága: a mindent felülíró és minden mértéket felülmúló büszkeség! Ha ügyesen ápolgatod, hájjal kenegeted, észrevétlenül dagasztod - sok mindent elérhetsz egy szicíliai férfinál. De ha egyszer megsérted - nincs visszaút. Helyrehozhatatlan. Szóval ezért kell itt nagyon vigyázni az őszinte szavakkal. Nem csak azért, mert tiszteletlennek tűnik, ha kimondod amit gondolsz. Hanem azért is, mert őszinteségeddel esetleg az adott férfiember gyengeségeiről rántod le a leplet. Vagy a sérülékenységéről. Tudniillik a férfiak érzelmileg bár a nők markában vannak, de erről nem szabad beszélni. Ez abszolút sérti a férfi büszkeségét, akinek azt a képet kell sugároznia, hogy ő az irányító, ő az úr a háznál, ő a teremtés koronája, ő a sebezhetetlen, a rettenthetetlen, a Nagy Erős Férfi - akkor is ha 50 kiló vasággyal. Tehát ebbe a képbe világos, hogy nem fér bele, hogy "figyelj apukám, eddig minden nő manipulált, az anyádtól a volt feleségeden át az összes nőrokonodig, de bennem most megbízhatsz, mert én látod őszinte vagyok". Ez így nem fog menni. 

6)Na most ezek után hát mi a lehetséges viszony egy nő és egy szicíliai férfi közt? Beható tanulmányozásaim, és némi személyes tapasztalatszerzés után a következő kapcsolati sémákat állítottam fel:

- uralkodó nő -engedelmeskedő férfi. Azzal a megszorítással, hogy itt is úgy kell tenni, mintha a férfi irányítana, aki végül mindig azt teszi, amit a feleség akart. Jellemzője a nyílt konfrontáció, és a nő részéről az uralkodás. Rengeteg hangos veszekedéssel, mindennapos összetűzéssel, egyenesen fizikai fáradsággal járó kapcsolat. 

- manipuláló nő - manipulált férfi. Jellemzője a felszín alatt történő játszmák, a leplezett célok, a megjátszott családi idill a külső szemlélők felé, belül pedig érzelmi sivárság, közömbösség a másik valódi igényei, főleg érzelmei iránt. A nő itt is irányít,mint az előzőnél, de nem nyíltan. Ez nem fizikai, hanem lelki és mentális fáradsággal jár - és azt hiszem lehetetlen megtanulni, erre születni kell. 

- alávetett nő-uralkodó férfi. Jellemzője a nő teljes anyagi, társadalmi és érzelmi kiszolgáltatottsága, mos-főz-takarít-gyerekre vigyáz- cserébe hálás a sorsnak, hogy a férj nem emel rá kezet. 

- diplomatikus nő - szerelmes férfi. Ez az egyetlen kapcsolat, ami mellérendeltnek nevezhető, tehát ahol a felek közül egyik sem elnyomott vagy elnyomó. Jellemzője az együttműködésre és megoldások keresésére való hajlandóság mindkettejük részéről. Ebben az esetben is a nőnek rendkívüli tudatossággal és éleslátással kell rendelkeznie, hiszen még a legszerelmesebb férfi is manipulálva van valaki által, továbbá minden elképzelést felülmúló büszkeséggel rendelkezik, tehát nagyjából úgy kell eljárni, mintha egy kötélen egyensúlyoznánk egy aknamező felett, kezünkben egy hímes tojással, ami mi más lenne, mint a férfinak az ő csodálatos lelke.

Felmerül a kérdés ezek után, hogy vajon megéri-e mindezt a fáradságos munkát, türelmet, egyensúlyozást, taktikák és technikák felismerését és kidolgozását, megéri-e az anyóspajtások, volt feleségek és barátnők, nőrokonok Szküllái és Szkarübdiszei között, valamint különböző aspiránsok csábító szirénénekének hallgatása közben átnavigálni a kapcsolatunkat, hogy aztán teljesen lefáradva, viharverten és az örökös küzdelemtől érzelmileg teljesen kimerülten esténként magunk mellett tudhassuk pár percre azt a drágalátos férfiembert, mielőtt harctól gyötört testünket és elménket hatalmába keríti az álom? Tényleg megéri? Biztos-biztos?

Szerintem nem. 

Nyilván ezt egy szerelmes  vagy olyan kíváncsi nőnek, amilyen én is voltam, vagyok, nehéz elmagyarázni. Hiszen annak idején nekem is mondták, hogy magyar nőnek nem való déli férfi, de addigra már benne volt a lábamban a boogie, nem volt maradásom.

Mégsem vetnék teljesen keresztet mindenestől a szicíliai férfiakra. Arra gondolok, hogy ha hosszútávú kapcsolatot nem is érdemes, vagy túl fáradságos felépíteni, ezzel szemben megfontolandó, de legalábbis semmiképp sem elvetendő egy esetleges csupán testiségen alapuló viszony kialakítása. Magyarán csak szex és más semmi! Kaland!

Ez az a helyzet, ez az a pillanat, amikor lehullanak az előítéletek, a maszkok, a büszkeség, a játszott szerepek, a levetett ruhákkal együtt kerülnek le a férfiról a félelmek és kisebbrendűségi komplexusok mint valami harci páncél, és akkor feltárul a szicíliai férfi igazi titka. Ekkor érti meg igazán őket az ember. Ekkor derül ki igazán, hogy valóban: a szicíliai férfi szívének a kulcsa a Nőhöz való viszonya, de hogy ennek természete az a szinte szakrális tisztelet, amit a női test iránt éreznek. Ők ezekben a pillanatokban mintha egy szentélybe lépnének be, hiszen a női test számukra az élet maga. Innen jöttek, és ide törekszenek vissza. Szentély, ahova tisztelettel lépnek be, és aminek épp abban a pillanatban te vagy a hordozója, vagy a papnője, mindegy is, mert máris különlegesnek érzed magad. Az egész rituálét mindig belengi ez az ünnepi hangulat.

...Nos, ezt kell tudni a szicíliai férfiakról első körben. Úgy tudnám egy mondatban összefoglalni, hogy némi fantáziával minden jó lehet valamire, csak tudni kell hogy mire.

A fotó: Fabrizio Cavallaro szicíliai férfiakról készült fotósorozatából egy kép