Pokoli idő van odakint. Muszáj voltam megint kedvenc kávézómba menekülni. Elindultam az edzőterembe, de valamiért tele volt rendőrökkel a környék, és lezártak utakat ahol parkolni is lehet, így aztán hiába köröztem, nem találtam helyet az autómnak, nem is mentem az edzőterembe végül, hanem búvóhelyemen húztam meg magam a tomboló vihar elől.

Érdekes dolog történt. Kértem a szokásos Syrah boromat némi harapnivalóval, azaz aperitivoval, majd kiválasztottam egy ablak melletti asztalt, és elhelyezkedtem. A szokásos "esti menüt" kértem, ami annyit tesz, hogy 3,50 euro 2 dl bor, és ha aperitivot kér hozzá az ember, az mindössze egy euróval több, azaz összesen 4,50. Tehát nem drága hely. Általában tudni kell, hogy a szicíliaiak igen bőkezűek az adagokat tekintve. Az itallal sem bánnak szűkmarkúan, de az étellel kifejezetten igyekeznek elhalmozni. És most nem az otthonokban eltöltött vendéglátásra gondolok, mert ott aztán nem ismernek mértéket: esznek és kínálnak és esznek és kínálnak végkimerülésig. 

Hanem most arra gondolok, hogy az éttermekben vagy ha az ember vesz egy szendvicset vagy bármit az utcán, akár csak egy fagyit, az hogy működik. Nemrég történt egy ismerősömmel, hogy kért egy kis adag fagyit, "piccola coppa", kétfajta íz volt benne, és a kis tartályt úgy megkente a kedves fagyiárus hogy egy valóságos heggyé változott. Hiába volt mennyei finom, egyszerűen akkora adag volt, hogy lehetetlen volt mindet megenni! A felét ki kellett dobni, pedig Scicli legjobb fagyija volt! Én is próbáltam besegíteni, de miután az enyémmel megbirkóztam, már nem tudtam az övét is megmenteni. Kukába került a csodafinom fagyi! Botrány!

Mondtam is hogy legközelebb csomagoltassunk.

De nem csak a fagyi, hanem a szendvics, a pizza, bármi. A csokor petrezselyem minimum 5-ször akkora, mint amit otthon árulnak.

Ezért aztán - visszatérve a kávézóhoz - kissé meglepődtem, amikor a bor mellé csak földimogyorót és pattogatott kukoricát hoztak. Első meglepetésem után kezdtem beletörődni, hogy végülis 1 euróért nem is várhatok többet, ha jól belegondolok, amikor egy pincér megjelent egy hatalmas fatállal. Novemberi depressziós hangulatom egy pillantás alatt szertefoszlott és egy széles mosollyal üdvözöltem a pincér helyett a fatálat, amin aztán volt minden, mi szemnek-szájnak ingere: gusztusos péksütemények ezzel-azzal megtöltve, rizsgolyó, apró pizzaszeletkék, frissen sült focaccia, csodás helyi olajbogyó. Mindenből pici, de sokféle és finom. Ezek beszerzése és elkészítése önmagában nem egy euró, az tuti. De ők nem tudnak máshogy kínálni, akkor sem, ha csak egy eurót fizettél. 

Nahát szóval megnyugodtam. Szicília az Szicília. Megadják a módját, és nem sajnálják az ételt. Azt hiszem, lesülne a bőr a képükről, ha olyan szánalmas kis adaggal kéne előállniuk, mint egyes országok egyes helyein teszik. 

Ezért volt olyan érdekes az a cikk, aminek a címe látszólag nem vág témába, de tartalma, főleg egyes pontjai annál inkább. A cím egész pontosan a következő:

10 dolog, amit a déli nők nem értenek az északi nőkből. 

1. A cikk szerint az a mondat, hogy "ott találkozunk az étteremben"- nem hangozhat el déli nő szájából. Ehelyett az szokott elhangzani, hogy "mikor jössz értem?" Ugyanis - magyarázza a cikk szerzője- hozzátartozik a déli nő énképéhez, hogy őérte mennek, és az autóban várakoznak rá, a háza alatt.

2. "42-es a méretem, diétáznom kell". Elhangozhatatlan déli nőtől. Ha ugyanis 42-es a méreted akkor nemhogy nem kell diétáznod, hanem sürgősen evőkúrát kell tartanod. Valóban eltérő méretek és eltérő szépségideál figyelhető meg az északi és déli nők esetében. Minthogy máshol húzódik a ruhaöv, ezért aztán máshol húzódik a határ elhízott és vékony nő között. Mondanom sem kell, a déli típus jóval megengedőbb a kilók tekintetében.

3."Köszönöm a narancsokat, amit küldtetek! mennyivel tartozom?" - "Hát mi vagyok én, gyümölcsárus? ez természetesen ajándék!"- válaszol a felháborodott déli nő egy ilyen képtelen kérdésre, ami természetesen szicíliai nőtől kizárt hogy elhangozzék, tekintve hogy ilyesmit csakis ajándékba adunk vagy hozunk vagy küldünk barátainknak.

4. "A hétvégét szüleim házában töltöm"... a szüleid házában? ugyanezt egy déli nő így fejezi ki: "A hétvégén otthon leszek". Ugyanis a szüleid háza, ahol felnőttél, a te házad amíg élsz.

5. "Vasárnap brunch-olunk". Milyen brunch??? Délen az emberek vasárnap reggel, egyesek már szombat délután nekilátnak főzni, és együtt főz és eszik a család kb délután 16-17 óráig. Ez a teljesen megszokott, Szent és Sérthetetlen Vasárnapi Ebéd, méghogy brunch. Ezt a pontot tehát 100%-san alá tudom támasztani. 8 év alatt soha senkitől nem hallottam, hogy bruncholt volna, pláne nem vasárnap. Itt nincs brunch, itt egész napos evés van vasárnap.Többször volt olyan élményem, hogy többórás vasárnapi nagyebéd után, délután 4 körül mikor már elpályáztam volna, legnagyobb megdöbbenésemre azt kérdezték tőlem meglepett hangon, hogy "hova rohanok?" !!!!!! ... Amúgy 5 órás folyamatos evés után az előételtől a tésztán, a főételen és a gyümölcsön át a desszertig és még azon is túl a desszertborhoz kínált még egy kis sütiig- természetesen már csak gurulásról lehet szó, rohanás fizikai képtelenség.

6."Szia Anya, ha meghívsz ebédre, akkor felugrom"... ez is csak északon hangozhat el. Nem kell anyukához meghívó, a konyhája is 24 órás nyitvatartással üzemel. Délen ez így szól: "Szia anya, jövök ebédre". Pont. Meghívás vagy egyéb ceremónia nélkül.

7. "Nemsokára megházasodunk, de a vőlegényemet még be kell mutatnom a szüleimnek" ... hm, a vőlegényt - mielőtt ilyen minőségbe lép - szigorúan kötelező bemutatni a szülőknek, de főleg az apának... és ha neki nem tetszik... nos ilyen nem következhet be egészen egyszerűen azért, mert ebben az esetben  a kapcsolat nem jut el a házasság gondolati megfogalmazásáig sem.

8. "Ma délután 3-kor találkozunk"... Szó sem lehet róla. Akkor még mindenki ebéd utáni szunyókálását tölti, de legalábbis sziesztázik, a délután második felétől 16.30- 17 óra felé lehet az első időpontokat megbeszélni.

9. "A számla xxx, a fele yyy". Nem létezik. Ma én fizetek, legközelebb te, anélkül hogy számolgatnánk, hogy ki mit fogyasztott és mennyibe kerül.

10. "Megkérdem, hogy megadhatom-e neked a telefonszámát". Szintén nem létezik. Délen az dívik, hogy "itt a száma, hívd föl, és mondd, hogy a barátom vagy".

... Nos ebben a 10 pontban gyűjtötték össze ami déli nő szájából nem hangozhat el. Ezek nagy részét alá tudom támasztani, hogy olyan mondatok amiket itt délen Szicíliában nem fogalmaznak meg, vagy mert maga a fogalom nem létezik vagy más módon fejezik ki vagy a hozzáállás teljesen más.

Ezek a pontok híven tükrözik az évszázados észak-dél ellentétet is, aminek a lényege nagyon leegyszerűsítve úgy foglalható össze déli szemmel, hogy "ti ott északon gazdagabbak vagytok, rázzátok a rongyot, de mi aztán tudunk élni", északi szemszögből pedig "ti ott délen marha jól elvagytok, mi itt északon meg megtermeljük az ország GDP - jének legnagyobb részét".

 Nem kívánok igazságot tenni az északi és déli szemlélet között, talán már magam is elfogult vagyok, hiszen itt élek Szicíliában jó ideje, és idehúzna a szívem, ha nekem kéne döntnöknek lennem... de az tény, hogy imádnak enni, nagyon tudnak főzni, és ezt igazán nagylelkűen osztják meg másokkal, amivel engem például a szicíliai konyha lelkes rajongójává tettek.