Nos, a történet amivel még adós maradtam, nagyon jól jellemzi ezt a kisvárost.

Mikor a hotelbe elszegődtem dolgozni, és a félőrült menedzsercsajszival beszélgettem, mesélt nekem az előző kollégáról, aki szó szerint megkeserítette az ő és valamennyi ott dologozó életét. Hisztis volt, feledékeny, felelősségérzet nélküli, nem tudott angolul, ráadásul megalázóan bánt a takarítószemélyzettel, kifogásolva például a tisztaságát és a szagát, mármint a személyét, nem a rá bízott szobákét, ami természetesen sárba tiporta az illető önérzetét.

A hölgyeményt recepciósnak vették fel, de szép lassan átvette az uralmat a kis hotel fölött, a fent leírt hátrányos képességei és tulajdonságai ellenére. Hogyan lehetséges ez? Természetesen az akkori menedzser szeretője volt.

Mindettől persze még nem tértem volna ki a hitemből, de később otthon Valentina érzékletes előadásán morfondírozva egy gyanúm támadt, ami egyre erősebbé vált, ahogy összeraktam a részleteket... fiatal, csinos lány, aki rosszul beszél angolul, de recepción dolgozik... ismerősen hangzik...másnap megkérdeztem a lány nevét Valentinától...ő volt, a kevés tanítványom közül az egyik, akinek két évvel ezelőtt adtam órákat.

Azután még tovább gondolkoztam, és rájöttem, hogy egyik este, mikor Monchival sétálgattunk az óvárosban, beszéltem ennek a tanítványomnak arról, hogy sorozatos állásinterjúkat adok abban a reményben, hogy felvesznek három hotel valamelyikébe. Elmondtam azt is, hogy már szinte biztosnak tűnik az egész, mert azzal bíztatnak, hogy egy recepciós távozni fog egy hotelből, és annak a helyére kell majd valaki. Egykori tanítványom ekkor megkérdezte, hogy ki szokta velem az interjúkat tartani, és én mit sem sejtve elárultam az illető nevét. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a szeretője volt. És én nem is sejtettem. A dolgokat utólag rekonstruáltam.

Utólag jöttem rá arra is, hogy valószínűleg ő akadályozta meg féltékenységből a további állásinterjúkat illetve hogy felvegyenek...

persze lehet hogy nem ezen múlt, ezt talán már sosem fogom megtudni.

Mindenesetre a helyzet abszurditását mutatja, hogy akkoriban gyakorlatilag egyetlen embert ismertem a kisvárosból, aki pont a titkos szeretője volt annak az embernek, aki egy jó kis állást ígért, így aztán szépen az utamba állt, és kicsúszott a kezem közül ez a lehetőség is.