Hívott a Patkány. Igaz, hogy előbb én hívtam, de nem vette fel, és később visszahívott. Még két évvel ezelőtt megbízott egy nagyobb lélegzetű fordítási munkával. Ezt tavaly befejeztem, bár többször módosított rajta, és még franciául is lefordíttatott egy részt. Szóval már rég kész, és tartozik egy csomó zsetonnal. Mikor legutóbb beszéltem vele, azt mondta hogy kevesebb pénzben állapodtunk meg.

Megölöm.

Most ez blokkol, hogy nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Harcoljak az eredeti árért, vagy fogjam be a szám, és örüljek, ha egyáltalán fog valamit fizetni. Mindig valamit kitalál, hogy miért nem fizet. Már egy éve így megy...Szóval őt nem volt nehéz elkeresztelnem itt a blogban. Még a Görény jött szóba meg a Moslék. De végül a Patkányt találtam a legmegfelelőbbnek.

Viszont jó is történt. Találkoztam Monchival tegnap meg a hétvégén. Teljesen nevetségesen indult az egész, hoztam a legbénább formámat. Szombat reggel leejtettem a telefonom, és nem tudtam megjavítani, stb, egész nap szenvedtem. Nem is akartam flamencóra menni emiatt. Cecilia rábeszélt, hogy az jót fog tenni. Sírtam egyet , majd teljesen összezuhanva mégis elmegyek a flamencóra, erre mit ad Isten, Monchi is eljött, pont amikor ilyen szarul vagyok. Haza akartam menni a lecke után zuhanyozni, de közben itt volt a Nagy ALkalom, hogy Monchival bulizzak.

A csajok akcióztak meg minden, hogy összehozzanak. Nem volt mit tenni, belementem, pedig tényleg szarul voltam, és nem volt kedvem nevetgélni meg ilyenek. Aztán még egy másik helyre is elmentünk és meghallgattunk egy koncertet.

Na és tegnap találkoztunk is. Elmentünk borozni csak mi ketten, végre. Hát eddig ennyi.