Miközben saját készítésű crumble-om utolsó morzsáit majszolgatom, lábam az új tangoslépéseket próbálja felidézni az asztal alatt. Flamencoórám volt. Rosalba (a tanárom) ma kegyes volt: megdícsérte a forgásaimat. Viszont a zapateadora azt mondta, nem ment jól egyikünknek sem, pedig én úgy éreztem. Ez a legnehezebb, leggyorsabb rész mondjuk.

A flamenco nálam régi nagy szerelem: már Bp-en is legyűrtem egy-két tanfolyamot, de mindig abbahagytam pár hónap után valami miatt.

Aztán Firenzében folytattam, Pilarnál...Istenem, régi szép idők!!!!!!Mikor munka után hazamentem, épp csak leültem pihenni egy kicsit, és már rohantam is flamencóra, hogy aztán dögfáradtan épp csak arra legyek képes, hogy dobjak egy zuhanyt, és irány a pasim ágya! Ő volt az egyik szobatársam, és az odaköltözés után hamarosan a szerelmem, de mára már csak az exem...Szóval igen, Firenzében volt először hogy legyűrtem egy teljes szezont: októbertől májusig. És igazság szerint pár rumba meg tangó elem megtanulása után Pilar rögtön rátért a sevillanasra, ami ugyebár nem flamenco, hanem spanyol néptánc, és az nem ugyanaz! Viszont ezt a koreográfiát Pilar úgy kidolgozta, és ráadásul naccherével tanította be, hogy az valami csoda volt. Naccherét nem is tudom, hogy fordítjuk magyarra, talán kasztanyett?

Na mindegy, megtanultam naccherézni, ráadásul jól, és még föl is léptünk, szuper volt!!!!!!!!!!!Hogy izgultunk a csajokkal! Pedig végül jól sikerült.