Nem gyenge kezdés, hogy megalkottam a blogot, vagyis a - nem túl talányos - címet felkentem, és erre több napra olyan égzengést meg vihart meg felhőket kaptunk itt Corassíában, hogy két napig nem volt térerő meg internet. Na ez pl jellemző szicíliára. Nincs hideg annyira viszont rengeteget esik az eső, ráadásul néha ilyen jó viharosan, meg utána mindent belep egy ködös takonyszerű nyálkás valami, és reggel hétkor ugyanolyan színű az ég, mint délután ötkor.

Jó. Akkor, ha most az ég is meg az égiek is nekem kedveznek, elkezdeném ezt a blogdolgot.

Itt élek Corassíában, Szicília déli részén, két éve, már egy ideje egyedül, és itt próbálok boldogulni, egy aranyos kis lakásban, amelyet - mondom - egyedül bérlek. Jó itt. Ezzel szemben nagyon nehéz talpon maradni. Fordításokból, különféle rendezvényeken való smúzolásokból, performancokból és flamencofellépésekből próbálom magam fenntartani - egyelőre sikerül. Hogy hogy lettem jogászból flamencotáncos, azt egyelőre most nem fejteném ki, mert hosszúra vezet, hanem maradjunk a jelennél.

Szóval a jelen az ez. Itt ülök a kis bérelt lakásban, Olaszország legdélibb részén, ahonnan szinte átlátni Máltára, ezen a gyönyörű szigeten, amit úgy hívnak: Szicília. És jó itt élni, csak nagyon küzdelmes. Ezt a küzdelmet próbálom kicsit oldani azzal, hogy blogot írok. Tetszik ez a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú dolog.

És ezen alkalomból Boldog blogolást kívánok magamnak!