Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a most következő történetben, amellett, hogy döbbenetes, van valami igazán dermesztő, valami vérfagyasztó, sőt horrorisztikus, szóval olyasmi, amit ha egy pszichothrillerben látunk, akkor iszonyodva borzadunk össze, de aztán megnyugtatjuk magunkat: ez túl amerikai ízű, valóságtól elrugaszkodott, ilyen igazából persze nem történhet meg. Pedig de. Megtörténhet. Megtörtént.

Az ügy akkora horderejű, hogy több cikket is megér és több aspektusból kell megközelíteni, de itt most nincs mód mindenre kitérni, illetve minden egyes aspektust részletesen kibontani, hanem megpróbálom felvillantani a - véleményem szerint - legfőbb szempontokat, aztán leírom, hogy mégis mi történt.

Az első és legfontosabb a gyermekek szemszögéből nézni az ügyet: ez a történet legelsősorban róluk szól, az ő érdekeik és jogaik sérültek leginkább, és a jövőben az ő érdekeiket és jogaikat kéne a figyelem középpontjába helyezni, és ehhez kell, hogy igazodjon minden más: a törvényhozás, az intézmények, a politika, a családok, az egyes intézkedések, a történtekről szóló tájékoztatás, minden.

A másik, szintén nagyon fontos szempont, amit kiemelnék, hogy ez a történet a hatalomról, a pénzről, és az azzal való visszaélésről, a másik oldalról pedig a kiszolgáltatottságról, a szegénységről szól. Hogy megint, hogy, hogy nem, éppen azokat érinti leginkább, akik amúgy is sérülékenyek, és ott mérnek rájuk csapást, ami talán mindenki számára a legérzékenyebb pont, a legfontosabb: a gyermekük, a családjuk kérdésében. Pont azokra, akiknek talán egyebük sincs ezen kívül. 

A harmadik aspektus, amiről beszélni kell, az a politikai megközelítés: hogyan válik egy ilyen szégyenletes rendszer politikai üggyé, és miért? Hogyan lehetséges, hogy nem csak a róla szóló komunikáció módja, de egyáltalán: a tájékoztatás maga is - akarva-akaratlanul - már valamelyik politikai oldalra terel, hogy szinte nem lehetséges semlegesnek maradni, miközben ennek a történetnek az emberek felé történő komunikálása, a pontos és hiteles informálás nem kéne, hogy politikai hovatartozástól függjön, hanem épp ellenkezőleg: az egész országnak, az összes politikai pártnak és a hozzájuk tartozó komunikációs fórumoknak egy emberként kéne felhördülnie, és elítélnie a történteket. Sajnos nem ez látszik. Nagyon nem.

Nos, aki Olaszországban él, talán ez után a bevezető után már rá is jött, hogy a Bibbiano ügyről van szó.

Na de mi is történt valójában? Lássuk szép sorjában!

Pár hónappal ezelőtt pattantak ki az első híradások, amik arról szóltak, hogy őrizetbe vették Bibbiano polgármesterét, Andrea Carlettit hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt, és nyomoznak egy bizonyos Claudio Foti nevű pszichiáter ellen, aki a Grete és Hansel nevű nonprofit szervezet élén áll, amely pszichológiai képzésekkel, tanfolyamokkal, előadások szervezésével, valamint kiskorú gyermekek felügyeletével, elhelyezésével kapcsolatos témákkal foglalkozik, és a hírek szerint gyermekek manipulálásával jutott olyan eredményekre, amelyek alapján a bíróságok más családoknál helyezték el a gyermekeket, illetve eltiltották a vérszerinti szülőket a gyermekük láthatási jogától. Az indíték a feltételezések és a nyomozás eddigi állása szerint haszonszerzés volt, azok a családok vagy szülők ugyanis, ahol gyermekeket helyeztek el, 600 és 1300 euró közötti  pénzbeli juttatást kaptak havonta a gyermekek után .

A gyanú Valentina Salvi ügyészben ébredt fel elsőként, akinek feltűnt, hogy a szexuális abúzusok száma ugrásszerűen megnőtt, méghozzá feltűnő módon egy jól körülhatárolható területen, Val d'Enza provinciában (Reggio Emilia megye). Ennek hatására döntött úgy az ügyészség, hogy nyomozásba kezd az "Angyalok és Démonok" néven futó akció keretében, és lehallgatja az érintett területen a gyermekelhelyezéssel kapcsolatba kerülő szakembereket, pszichiátereket, szociális munkásokat.

Az ügyészség szerint a nyomozás alapján egyértelműen megállapítható a gyermekek manipulásása, az emlékeik, érzelmeik befolyásolása, egyfajta szisztematikus agymosás, továbbá a jelentések, beszámolók hamisítása a szakemberek részéről, továbbá több esetben megáll a hivatali visszaélés alapos gyanúja. A gyermekeket később a különböző, elhelyezéssel foglalkozó intézetek, nonprofit szervezetek vezetői saját ismerőseiknél, barátaiknál helyezték el, akik pénzbeli támogatásban részesültek a gyermekek után. Egy esetben az is bebizonyosodott, hogy az egyik gyermeket egy olyan személynél helyezték el, akivel az egyik nonprofit szervezet igazgatónőjének, Federica Anghindolfinak viszonya volt abban az időben.

Ahogy haladt a nyomozás, egyre másra derült fény különböző hátborzongató esetekre, például arra, hogy gyermekrajzokat hamisítottak meg, hogy ezzel nem létező abúzust támasszanak alá a szülők részéről, aminek aztán természetes következménye volt, hogy a gyermeket eltávolították az adott családból. Szóval egészen egyszerűen utólag átalakították az egyik gyermek rajzát úgy, hogy azt lehet látni, hogy a rajzon egy férfialak kezei ölelésre nyúlnak egy kisebb női alak felé (felnőtt a kislány felé), de nem érik el az ábrázolt kislány testét, nem érnek hozzá eredetileg, ám ezek a kezek láthatólag meg vannak hosszabbítva, a szakértő szerint utólag más személy által mintegy "ki vannak javítva", úgy, hogy a gyermek testén érnek véget a kezek. Ezt az ilyen módon meghamisított rajzot például felhasználták arra az egyik esetben, hogy abúzust állapítsanak meg az anya élettársának részéről, aminek a következményeként elhelyezték a gyermeket egy másik családnál, miközben azóta bebizonyosodott, hogy az abúzus nem történt meg.

Más esetekben mondvacsinált ürügyek alapján azt állapították meg, hogy a gyermek pszichés és fizikai fejlődése veszélyeztetve van egy adott környezetben, tehát a törvényes, vérszerinti családjában, és ez alapján a bíróság elvonta a család vagy szülő felügyeleti jogát, magyarul elvették a gyermeket a saját vérszerinti családjától, és másoknál helyezték el. Ilyen mondvacsinált ürügyek lehettek például, hogy az anya nem beszél olaszul vagy egy másik esetben többször rendetlenség volt a gyermek otthonában a kiküldött szociális munkások véleménye alapján...

Arra is fény derült, hogy pontosan milyen módszerekkel manipulálták a gyermekeket, hogy elérjék a kívánt hatást: módosítsák a személyes emlékeiket, illetve a saját szüleik iránti érzelmeiket. A lehallgatott beszélgetésekből, foglalkozásokból kiderül, hogy a pszichiáterek, neuropszichológusok például azt javasolják az egyik gyermeknek, hogy gyászolja el az apját, búcsúzzon el tőle, és örökre felejtse el. 

Egy másik, egészen hajmeresztő felvételen azt hallani, hogy egy pszichiáter artikulálatlanul üvölt egy foglalkozás során egy gyermekkel, a rekonstrukció szerint az apa bőrébe bújva, az apa szerepét játszva, hogy így keltsen negatív élményeket a gyermekben a saját apjával kapcsolatban.

Egy újabb lehallgatott beszélgetésben egy agresszív, fenyegető felnőtt hangot hallunk, amint arról próbálja meggyőzni a gyermeket, hogy "emlékezzen vissza" és mondja el, hogy hogyan molesztálták, és ha nem mondja el, akkor az azért van, mert nincs elég bátorsága, hogy felidézze az emlékeket. Ebben az esetben is nemlétező szexuális abúzusról van szó, ezért nem "emlékezett" a gyermek.

Egy másik hanganyagon a nevelőanya kiabál a kislánnyal, aki nem hajlandó azt vallani, hogy szexuálisan bántalmazta az édesapja, majd kiteszi őt az autóból az éppen tomboló viharba, miközben azt kiabálja, hogy "nem akarlak többet látni", "gyáva vagy"- mindezt azért, mert a kislány nem volt hajlandó az édesapja ellen vallani és meg nem történt események megtörténtét állítani. 

Úgy látszik, a szexuális abúzus volt az adu ász a gyermekelhelyező szervezet kezében, mert olyan esetre is fény derült, amikor a vonakodó gyermeket arra próbálták rávenni különböző módszerekkel, hogy írja le a naplójába a meg nem történt abúzust. 

Ezekre az esetekre mind lehallgatások útján jutottak a nyomozók, és több ilyen hanganyagot a híradóban is leadtak. Vérfagyasztó.

Érzelmi zsarolás, fenyegetés, agresszió. Manipuláció csúcsra járatva. Agymosás. Kiskorúakkal szemben. Pénzért.

Olyan felvétel is van, amelyen az hallható, hogy két pszichológusnő beszélget, és az egyik közli a másikkal, hogy nyomozók jártak nála, és kérték a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos dokumentumokat, mire a másik női hang megjegyzi, hogy miért nem mondta a rendőrnek, hogy neki is vannak gyerekei, azokra is sor kerülhet gyermekelhelyezés tekintetében, majd gúnyos nevetés hallható. Aligha képzelhető el egyértelműbb utalás arra, hogy itt egy már bejáratott rendszerről van szó, amelynek keretében szándékosan, folyamatosan és tervszerűen hajtottak végre gyermekelhelyezéseket minden jogi és erkölcsi normával szembemenve.

Az ügyben többször is megszólalt egy volt bíró, aki állítólag azért hagyott fel a bírói hivatással, és kezdett el ügyvédkedni, mert rájött a visszásságokra, és a lelkiismeretével nem tartotta összeegyeztethetőnek az üggyel kapcsolatos bírósági gyakorlatot. Különösen azt tartja elfogadhatatlannak ebben a tekintetben, amellett, hogy az egész rendszert elítéli, hogy a bíró pusztán szociális munkások meghallgatása után dönthet e szülői felügyelet megvonásáról, anélkül, hogy a szociális munkás által leírtakat vagy elmondottakat a legcsekélyebb mértékben megkérdőjelezné, vagy bármi módon leellenőrizné. Tehát elég azt állítani egy kiküldött szociális munkásnak a jelentésében, hogy a gyermek rossz körülmények között él, nagy a szegénység, nem biztosított a gyermek egészséges fejlődése, és hopp, egy tollvonással már ki is került a gyermek a családjából.

Ezért is írtam a bevezetőben, hogy sokszor a szegény családokat sújtja ez a rendszer, mert a rossz anyagi körülmények között élőkre könnyebb volt rásütni, hogy élhetetlenek a körülmények. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen családok nem engedhetik meg maguknak, hogy ügyvédet fogadjanak, így aztán nem is nagyon tudnak a jogaikért harcolni.

Jelenleg 70 olyan esetet tanulmányoz  a Bolognai Bíróság, amelyben az elmúlt két évben a vérszerinti szülők felügyeleti jogát megszüntettéjk azon a címen, hogy alkalmatlanok, és másoknál helyezték el a gyermekeiket. Vannak olyan esetek, ahol a felülvizsgálat eredményei alapján a gyermekek visszakerülhettek és már vissza is kerültek a vérszerinti családjukhoz.

Az ügynek a mostani állás szerint 32 gyanúsítottja van, ebből 3 volt polgármester. És hogy mi köze egy polgármesternek a gyermekelhelyezéshez, hogyan kerülnek a gyanúsítottak közé a politikusok? Természetesen úgy, hogy az egyes szervezetek, intézetek, amelyek gyermekelhelyezéssel foglalkoznak, a megyétől, illetve közvetlenül az önkormányzatoktól kapják a működésükhöz szükséges pénzbeli támogatást.

A jogszabályok szerint az önkormányzatok természetesen kötelesek biztosítani az átláthatóságot és a szabályok betartását, tehát egyfajta felelősséggel, felügyelettel tartoznak a jogszerű működésért. Ám a jelek szerint nemigen jártak utána a dolgoknak, nem sokat kérdezősködhettek, ha még az sem tűnt fel, hogy az elhelyezendő gyermekek az intézet vezetőinek barátainál, ismerőseinél, szeretőinél lettek elhelyezve.

A 277 oldalra rúgó nyomozati anyag alapján összesen 32 személy ellen indult eddig eljárás, de lehetséges, hogy az ügy tovább dagad. A legfrissebb botrány egy mirandolai gyermek elhelyezése kapcsán robbant ki, ugyanis a már említett Claudi Foti (Hansel és Gretel nonprofit szervezet vezetőjének) a felesége, Nadia Bologni kapott megbízást pszichológusi feladatokra nem kevesebb mint 170 eurós órabérért, ami egyébként 35 euóval több a szokásosnál, méghozzá július 3-án, tehát akkor, amikor a Bibbiano ügy már kipattant, és nem csak a nyomozás, hanem már eljárás is folyt ellenük, mind Foti, mind Bolognini ellen, és háziőrizetben voltak. Ennek kapcsán 3 személy ellen indult eljárás hivatali visszaélés gyanúja miatt, így emelkedett immár 32 főre a gyanúsítottak száma.

A mai híradás, amiről szokás szerint kizárólag a Rai 2 számolt be eddig, egy újabb lehallgatott telefonbeszélgetést adott közzé, amelyen Claudio Foti hangja és egy szociális munkás hangja hallható, amint a tarifákról egyeztetnek.

Ami miatt az eset politikai üggyé vált, az persze egy kicsit az összes politikai párt hibája. Valóban baloldali polgármesterek érintettek az ügyben, és erről természetesen tájékoztatni kell az embereket. Ugyanakkor nem kéne egyes jobboldali politikusoknak úton-útfélen előrángatni ezt a témát, meg úgy jellemezni a poltitikai ellenfeleket, mint a Bibbiano-féle baloldal, nem csak azért, mert természetesen nem az egész baloldal felelős a történtekért, hanem azért, mert ezt a témát helytelen politikai ütőkártyává változtatni, hiszen ettől valahogy elveszti a súlyát is, egy másfajta dimenzióba kerül az ügy, mint ahova való: politikai propagandává degradálódik.

Tehát amellett, hogy mindkét oldalt ebből a szempontból elmarasztalom, ugyanakkor én személy szerint még súlyosabb problémának, sőt bűnnek tartom, hogy egyes csatornák, tévés személyiségek, a baloldal prominensei erről a témáról bőszen, megrögzötten és mélyen hallgatnak. Erről egész egyszerűen nem szabad hallgatni. Valóban nem szabad politikai célokra felhasználni a történteket, de ez a mély csönd egyes baloldali médiumok részéről szerintem szégyenletes és felháborító.

Családokat törtek ketté, gyerekeket adtak-vettek egy megszervezett rendszer keretében, ki tudja, milyen maradandó pszichés sérüléseket okozva, éveken keresztül, folyamatosan és szisztematikusan, anyagi haszonért, erről hogy lehet egy tévés csatornának hallgatni, nem tájékoztatni róla a hírműsorokban?

Ha ezt nem tartják tájékoztatásra méltó ügynek, akkor mégis mit?

Ezek azok a pillanatok, amikor egy pillanatra lehull a lepel a hiteles tájékoztatás mítoszáról. Ennyire irányított mindaz, amit a hírekből megtudunk, ennyire fontos, hogy csak arról szerezzünk tudomást, amit egy szűk réteg eldönt, ennyire muszáj minket manipulálni? 

A fotón Stefania látható, akit indokolatlanul fosztottak meg két éves gyermekétől, az üres gyerekágy előtt.