Ez az egyik kedvenc képem, ami a flamencoval kapcsolatban valaha készült rólam. Igaz, nem friss, két éve készült talán, de hangulatában tükrözi a mostani időszakot. Nyár van, hőség, és a tengerparton egy elhagyott lokálban gyakorlunk, mert jó a padlózata, jól szól rajta a flamencocipő.

Úgy hívták a helyet, hogy Titanic. A baloldali vagyok én, nem valami flamencohoz illő öltözetben, miniszoknyában, nagyon zűrös időszak volt, emlékszem nem sokkal előtte érkeztem vissza magyarországról, szakítás után, talán még a bőröndből sem pakoltam ki, csak felvettem amit találtam, és mentem flamencora, a tengerpartra. Klassz volt.

A botok azért vannak nálunk, mert egy különleges darabot próbáltunk, normann hódítókat játszottunk el egy színdarabban, ahol a botok segítségével még hangsúlyosabbá vált a ritmus amit táncoltuk