Háznapló 5. rész

Házak, macskák, jelek

Múlt héten megnéztem egy ingatlant egy ingatlanügynökkel, de nem győzött meg igazság szerint. Túl nagy, négyszintes, magas az ára, és bár kifejezetten jó állapotban van, mégis rá kéne még költeni. Úgyhogy megköszöntem az ügynöknek, hogy olyan korán felkelt miattam - 8.30- as találka Szicíliában korainak számít, az üzletek és hivatalok is csak 9.00-kor nyitnak -, és vázoltam neki, hogy egy ennél valamivel kisebb házat keresek, lehetőleg többszintest, és jó lenne valami kilátás is hozzá, egy kis teraszocska, vagy kilátásocska, ha már ilyen szép kis városkában élünk.

Tegnap is láttam egy ingatlant, egy elég kelletlen ügynökkel. Persze nem ő az érdekes, hanem a ház, csak olyan fura ez is: amikor Francesco felhívta, és nagyjából felvázolta, hogy mi a tervem, szóval hogy egy panziót szeretnék, akkor az ügynök elkezdte magyarázni, hogy van több ingatlan is, és hogy inkább majd egyszerre menjünk megnézni a többivel együtt, meg egyáltalán mi ez a 8.30-as találka hajnalok hajnalán. Meg azt találta ki, hogy neki előtte meg kell beszélnie a tulajdonossal, és csak akkor mutatja meg a szóbanforfő ingatlant. Aztán végül Francesco addig erősködött, míg nagynehezen kicsikart egy találkozót, és megnézhettük a házat. Hú. Kemény. Ezek ilyen fura szicíliai dolgok. Na de ezen még Francesco is csodálkozott, azt mondta: "Cose di altro mondo!", ami nagyjából azt jelenti, hogy "elképesztő!" vagy "ezek teljesen el vannak tájolva!".

Aztán igazándiból nem tetszett maga a ház. Az elhelyezkedése jó, az igaz,központi, meg az ára is, nem drága, de valahogy hiányzik belőle valami. Azért kell valami kis spiritusz egy házba, nem?

Ma meg Francescoval az óvárosban kujtorogtunk, több érdekes ingatlanra bukkanva. Egy macska is szegődött hozzánk, aki először olyan hangosan nyávogott, hogy azt hittem, fáj valamije, aztán mikor Francesco alaposan megsimogatta, kiderült, hogy semmi baja fizikailag legalábbis, mert mikor abbahagyta Francesco a simogatást, még hangosabb fokozatra kapcsolt: még kért, mint Twist Oliver!

Utána pedig mindenhova elkísért, hol épphogy előttünk járt, hol közvetlenül a nyomunkban volt, mint az ide-oda vetődő árnyék. Találtunk egy olyan házat, aminek először is belátása volt, mert hiányzott a kapuja, be lehetett látni, sőt fel lehetett menni a lépcsőn, ott kiderült, hogy gyönyörű kilátása is van. Cicus még ide is bátran feljött, bár először csak a lépcsőn megült, és hitetlenekdve nézett, mintha csak azt kérdezné hogy "ide tényleg be akartok jönni?", de végül követett minket a kidőlt-bedőlt lépcsőkön.

Persze láttunk más érdekes dolgokat is, amiknek ki kell nyomozni a tulajdonosát vagy az ingatlanirodát felhívni, ha volt hirdetés.

A cica nálam jó jel, mert volt már olyan ház, ahova első nap követett engem egy cica, de úgy, hogy éne nem vettem észre: miközben pakoltam be, és hurcibáltam be e dolgaimat, egyszercsak ott-termett a lakásban. Boldog voltam abban a házban.

Tulajdonképpen erre a hétre már több háznézés is meg van beszélve, olyan jó lenne megtalálni az igazit még ebben az évben...!