Miközben múlt vasárnap óta repesve várjuk, hogy a köztársasági elnök Sergio Mattarella a választásokon győztes pártok alkujának eredményeképp kijelölhesse a kormány tagjait, és megalakulhasson Olaszország kormánya, én körbekérdeztem ismerőseimet, hogyan s miképp szavaztak. 

De lássuk előbb a tényeket! Ki, vagyis kik a győztes pártok?

Anélkül, hogy részletesen belemennék az összes létező pártra leadott szavazatok számaiba, százalékokba és arányokba, és hogy ez mit jelent a Parlament két házára vetítve, a helyzetet úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy győzött a Luigi Di Maio nevével fémjelzett Ötcsillag Mozgalom és a Matteo Salvini vezette jobbközép Lega, míg a választások egyértelmű vesztese a baloldali PD, melynek élén Matteo Renzi áll.

A Lega-ról azt kell tudni, hogy koalícióba tömörült a Silvio Berlusconi féle Forza Italia-val és a Giorgia Meloni vezette Fratelli d'Italiaval, így létrehozva a jobbközép tömörülést. Ennek a koalíciónak a "húzópártja" a Lega, Salvinivel az élen.

Kik is, mik is ezek a pártok, kit-mit képviselnek, dióhéjban? Vagyis inkább címszavakban, mert itt most nem akarok politikai programokba belemenni, hanem inkább egy-egy jellemző dolgot említek a pártokról.

A legtöbb voksot begyűjtő Ötcsillag Mozgalom Beppe Grillo humorista elképzeléseiből született, aki a fennálló rendet és a regnáló pártok túlkapásait olyan meggyőző erővel és vehemenciával kritizálta, hogy abból spontán módon kinőtt egy mozgalom, majd az évek során politikai erővé duzzadt és párttá emelkedett. Az átláthatóságot, a korrupció megszüntetését, a becsületességet és úgy általában az erkölcsi szempontoknak a politikába történő beemelését, és annak kompromisszumomok nélküli érvényesítését hirdetik és ígérik. Ez a párt nehezen beilleszthető jobb vagy baloldali kritériumrendszerben gondolkozva, ők kiléptek ebből a politikai kettes számrendszerből, és leginkább populistaként lehet leírni őket, ha már mindenképp valami jelzőt akarunk rájuk aggatni. Jelenleg a rendkívül fiatal, 31 éves Luigi Di Maio áll az élén.

Matteo Salvini pártja, a Lega leginkább bevándorlásellenes politikájáról ismert, emellett az adózást illető reformmal és az egészségügy átalakítását célzó intézkedésekkel kecsegtet.

A jobbközép koalícióból Silvio Berlusconit talán nem kell bemutatni, bőségesen hallatott magáról nem is annyira politikája, hanem inkább korrupciós ügyei és szexbotrányai miatt, de úgy látszik, ezek nem akadályozták meg azt, hogy a szavazók 14 %-a az ő pártjára adja le voksát.

Giorgia Meloni személyében a Fratelli d'Italia az egyetlen párt, amely női miniszterelnök-jelölttel büszkélkedhet, ha jól belegondolunk, ám 4 %-os támogatottságával erre reális esélye valójában nincsen. Ez a párt is a jobbközép koalíció részese, szintén bevándorlásellenes.

Ezek mellett a pártok mellett a baloldali PD, azaz Partito Democratico, Matteo Renzivel egyértelműen a mostani választások veszteseként van elkönyvelve. 

Mint önálló párt, a Di Maio-féle Ötcsillag Mozgalom tudhatja magának a legtöbb szavazatot. Egyik párt sem jutott azonban többséghez, ami azt jelenti, hogy valamiféle megegyezésre kell jutniuk ahhoz, hogy kormány alakítható legyen.

A fentiek százalékban kifejezve (a teljesség igénye, tehát a kisebb pártok említése nélkül) a következőképpen néznek ki, vagyis a pártokra leadott voksok aránya az alábbiak szerint alakult.:

Jobbközép Pártok: 37%

Ötcsillag Mozgalom: 32,68%

Balközép Koalíció: 22.85%

Liberi e Uguali 3,39%.

Tehát a dilemmát most az okozza, hogy az Ötcsillag Mozgalom mint önálló párt szerezte e legtöbb szavazatot 34% kal, ugyanakkor mint koalíció a jobbközép pártok vannak fölényben amelyen belül a megoszlás a következő:

A Lega az összes szavazat 17% -val a legerősebb párt a Jobközép kolaíción belül, megelőzve ezzel a 14 %-ot hozó Silvio Berlusconi pártját, a Forza Italiat, és ehhez jön hozzá a Fratelli d'Italia 4 %-kal.

Tehát ezek után tényleg nagy kérdés, kire is kéne bízni a kormányzást. Az Ötcsillag Mozgalom megkerülhetetlennek tartja magát, ha kormányalakításról van szó, és joggal, hiszen a legtöbb szavazatot ez a párt hozta. Ugyanakkor a Jobbközép Koalíció ugyanígy vélekedik magáról, hiszen mint koalícióra rájuk voksoltak legtöbben.

A Matteo Renzi vezette baloldali PD története legsúlyosabb vereségét szenvedte a maga 18 %-val, talán még sosem volt ennyire népszerűtlen a választások történetében.

Figyelemre méltó körlümény többek között az is, hogy mint szinte mindenben, a választások eredményeiben is megmutatkozik az Észak és Dél-Olaszország közötti különbség. Nevezetesen úgy, hogy míg Nápolytól Palermóig a szavazók 50%-a az Ötcsillag Mozgalomra szavazott, ami óriási szám, addig az északi tartományokban a Jobbközép Koalíció volt hasonló túlsúlyban.

Azonban még Szicílián belül is volt egy-két kakukktojás a Lega javára. Taorminában például a szavazatok 23 %-át, Lampedusában a 15 %-át gyűjtötte be a Lega.

A délen fekvő tartományok kivételeinek  egyike az a Macerata, ahol több mint valószínű, hogy egy tragikus és egyben szörnyűséges rémtörténet miatt lett kimagaslóan magas az illegális bevándorlást ellenző Lega eredménye. Nem sokkal a választások előtt egy 19 éves lányt erőszakoltak és gyilkoltak meg, és feldarabolt holttestét két bőröndben találták meg. Az ügy gyanúsítottjai 3, Nigériából származó illegális bevándorló. Pár nappal később ugyanebben a városban egy ámokfutó fegyverével több afrikai bevándorlót megsebesített, ahogy fényes nappal találomra rájuk lőtt az utcán. A nyilvánvalóan zavarodott férfi maga vallotta később, hogy célja bevándorlók megölése volt, amely azonban nem sikerült neki, de így is jópár ártatlan ember került kórházba súlyos sérülésekkel. Mindenesetre a számok azt mutatják, hogy ebben a városban, ahol a Lega-nak eleddig nem vagy alig volt támogatottsága, hirtelen kiugróan magas eredményt ért el, amit egyértelműen ezekkel a történésekkel hoznak összefüggésbe.

A néhány kivételtől eltekintve azt lehet mondani, hogy a déli tartományok inkább ötcsillagosak, az északiak pedig jobbközepesek.

A közmondásos észak-dél ellentét abban is megmutatkozott, hogy a választások másnapján az Ötcsillag Mozgalomnak a déli tartományokban elért különösen magas eredményeit ellenfelei azzal magyarázták, hogy programjában meghirdette a feltétel nélküli jövedelem bevezetését. A Mozgalom politikai ellenfelei ezt a programpontot használták fel arra, hogy valamiképpen támadják Di Maio pártját, és győzelemként kétes dicsőségként tüntessék fel. Kimondva-kimondatlanul ez a fajta magyarázat arra a régtől gyökerező előítéletre alapoz, miszerint délen az emberek kerülik a munkát, a dolgok könnyebb oldalát keresik, ezért szavaztak oly sokan az Ötcsillag Mozgalomra, azaz voltaképpen a feltétel nélküli jövedelemre.

Ez egy régi politikai kommunikációs technika, úgy elismerni a másik győzelmét, hogy ugyanazzal a kijelentéssel egyben nevetségessé tesszük vagy megkérdőjelezzük azt. Az érdekes ebben az esetben az, hogy burkoltan egy régi előítéletre apellál, miszerint a "déliek nem akarnak dolgozni", vagyis hogy a komunikcációban mennyire beválik az észak-dél ellentétre történő alapozás.

Sokan felháborodtak ezen, szerintem joggal, mert közben a valóság az, hogy ugyan a déli tartományokban valóban nagyobb a munkanélküliség, de a déliek semmire sem vágynak jobban, mint a munkalehetőségre, és ezért sokan hajlandók északra vagy küldöldre is elvándorolni. Másrészt a feltétel nélküli jövedelem intézménye semmiképp sem azt jelenti, hogy munka nélkül mindenki vígan leélheti az életét. Harmadrészt a sok programpont közül nem biztos, hogy emiatt az egy pont miatt szavazott mindenki az Ötcsillag Mozgalomra.

No de ilyen a politika, végső soron ez a fajta csúsztatás mindig is a hatalmi játszmák része volt.

Lássuk hát, hogy Olaszországon belül hogy alakult Szicíliában a politikai preferencia. A szavazatok csaknem 50 %-át szerezte meg az Ötcsillag Mozgalom, ezt követte a Jobbközép Koalíció kicsivel több, mint 30 %-kal (22% Forza Italia, 6% Lega, 4% Fratelli d'Italia), PD 12% körül mozgott, és a Liberi e Uguali 3 %-ot szerzett.

Barátaim, ismerőseim közül volt, aki nemes egyszerűséggel nem ment el szavazni, és ezt még csak nem is indokolta, hanem azt mondta, hogy más elfoglaltsága volt vasárnap. Volt, aki mint anarchista tudatosan maradt távol a szavazástól, és erre bíztatott mindenkit, mert ezt a magatartást tartotta az erkölcsileg helyes, egyedül üdvözítő választásnak.

Volt, aki bőszen hirdette, hogy mindenre szavaz csak az Ötcsillag Mozgalomra nem. 

Sokan viszont teleposztolták facebook-oldalukat az Ötcsillag Mozgalom dicsőítését szolgáló videókkal.

Volt, aki a bevándorlás negatív következményeit kürtölte világgá, és a Legát éltette.

A PD és főleg Matteo Renzi az elmúlt években olyannyira vesztett népszerűségéből, hogy - bár így is voltak azért, akik szavaztak rájuk, hiszen 12-14 % körül mozgott Szicíliában a támogatottságuk - de ezt inkább titokban tették, nem verték nagydobra.

Aki Silvio Berlusconira szavazott, az sem igen dicsekedett evvel, ez teljesen "ciki"-nek számított volna a beszélgetésekben vagy a virtuális fórumokon. Pedig beszéltem olyannal, aki Berlusconira szavazott, vagy ahogy az olaszok becézik Berluscára, de ő sem tűzte ki a mellényére, csak nekem súgta meg. Az ő érve az volt, hogy a "politika nem gyerekjáték" és az Ötcsillag Mozgalomnak nincs politikai tapasztalata. Nem lehet az erkölcsi szempontokat a szakértelem fölé emelni, mert az olyan volna, mintha az autónk elromlása esetén nem egy szerelőhöz fordulnánk, hanem mondjuk egy paphoz. Ezért szavaz a korrupciós ügyektől hemzsegő Berluscára.

Na de a legjobb az az volt, ahogy kedves barátném, Rosalba szavazott. Vasárnap lévén, pont aznapra szervezett egy hatalmas fiestát, úgy is mint flamencotanár, amire az összes tanítványát, köztük engem is meghívott. Ez amolyan flamencos eszem-iszom szokott lenni, amit olykor Rosalba megrendez, és most pont a szavazás napjára esett. Rosalba hajnalban kelt, sütött-főzött takarított, hogy vendégül lásson minket. Egyre csak azt mondta, na még lefőzöm ezt az adag paellat, és megyek szavazni. Na, még elkészítem a focacciakat és megyek szavazni. Na még enni adok a macskáknak és megyek szavazni. És így tovább, és így tovább. Végül elkezdtek délután szállingózni a vendégek, és akkor már nem lehetett otthonról elszakadni. Már majdnem vége volt a mulatságnak, amikor mindez kitudódott, hiszen csak szóba került a szavazás témája is. Rosalba kibökte, hogy el akart jutni, de végül nem sikerült, az urnához. Na, mindenki sápítozott ránéztünk az órára: este 10.30. Szicíliában 11-ig voltak nyitva a szavazóhelyiségek. Nosza, elő az igazolványt, vigyük Rosalbát szavazni. Egy ideig szabódott, de mondtuk neki, hogy erre most nincs idő. Mindnyájan autóba pattantunk és az utolsó pillanatban, zárás előtt, nagy csinnadrattával bevonultunk szavazni, Rosalbával az élen. Némelyikünkön hosszú szoknya és flamencohoz illő hatalamas sál, ahogy a nagy sietségben rajtunk maradt, nem volt idő átöltözni.Természetesen az úton még ki-ki próbált tréfásan agitálni is, de pont Rosalbának ne lenne határozott elképzelése bármiről is?, hát nem lehetett eltéríteni. Persze a bizottság nézett egy nagyot a szavazóhelyiségben, és nyilván azt találgatták, melyik párt elnökasszonya jelenhetett meg így, ekkora díszkísérettel, épp csak a cintányérok hiányoztak vagy egy rezesbanda. Még jó, hogy nem voltak nálunk a kasztanyettek. Közben Rosalba kellő ünnepélyességgel elvégezte állampolgári kötelezettségét, előlibbent a szavazófülkét rejtő függöny mögül, határozott léptekkel megközelítette az urnát, majd diadalmas arccal belehelyezte a voksát, mi pedig megtapsoltuk, megéljeneztük, és legalább akkora csinnadrattával levonultunk a színről, ahogyan jöttünk. Az egész annyira színpadias és látványos volt, mintha éppenséggel Rosalba egyetlen szavazatán múlt volna, hogy ne egy véreskezű diktátor kezébe kerüljön az ország, és ezzel mentette volna meg a demokráciát és Itália népét.

Hát egyelőre itt tartunk. A képen a töprengő Sergio Mattarella látható, akinek most jól föl van adva a lecke, kit is bízzon meg kormányzással. Az ország egyik legnépszerűbb humoristája, Maurizio Crozza szerint az ő helyzete arra a többtízmillió vizualizációt megért videóra emlékeztet, amin egy furgonos látható, aki mindenáron egy akkora helyre akar beparkolni, ami egy Puntonak lenne elég: hiába manőverezik, és hiába drukkolnak neki több tízmillióan, a feladat megoldhatatlan.