Tudom, hogy elmúltak az ünnepek, és már lehet, hogy nem erről kéne írni, de bennem most ülepedtek le bizonyos dolgok. Olykor lassan érlelem ki a felismeréseket.

Szívesen megosztom itt az általam levont post-ünnepi végkövetkeztetést, ehhez azonban felvillantom azokat a pontokat, amelyek az események láncolatában ehhez elvezettek, és amelyek időrendben haladva a következők:

- Menetrendszerűen megérkezett egy barátom évi szokásos október végi-november eleji borongós levele, melyben közli, hogy máris szorong a Karácsonytól, e-mailjéhez mellékelve néhány adalékot a családjában fennálló régi és új feszültségekről.

- A pszichológussal folytatott utolsó, kissé zaklatott konzultációm alkalmával, amikor közöltem, hogy csak egy hétre megyek haza az ünnepekre, így ez egy rövid látogatás lesz, az talált kicsúszni a száján, tehát - hangsúlyozom - nem az enyémen, hanem az övén, hogy "talán nem is baj"...!!!! Ma sem tudom, hogy kedvenc pszichomókusom elszólta magát, vagy ilyen nagyon tud valamit!!!! 

- Magyarországra érkezve azt hallottam a rádió egyik műsorában, hogy ilyenkor ünnepek alatt rengetegen hívják a lelki segély-vonalat, amiben az új információ számomra nem is maga a tény volt, hanem az, hogy a telefonálók többsége nem a magányosok közül kerül ki, hanem a családban élők közül.

- Ezek után már meg sem lepődtem, amikor megérkeztem nagymamám lakására, és ott az előszobában a fenti képen látható látvány tárult elém mint meghitt karácsonyi dekoráció: házi áldás-alatta pisztollyal. (persze csak jatékpisztoly)

- Karácsony napján az egyik kedves rokon többször hangosan beleröhögött a képembe gorombaságokat ismételve... majd úgy tett, mintha csak segíteni akart volna és építő kritikának akarta beállítani nyilvános megszégyenítésemet...Szokás szerint csak utólag, a kádban, forró fürdőben ellazulva jutott eszembe a jó riposzt, ott a helyszínen csak néztem tátott szájjal, mint egy leforrázott hal.

És ekkor még csak december 24. volt, tehát a Karácsony első napja!

-Ezek után anyámmal összeveszni olyan volt mint feltenni az i-re a pontot, vagy a csúcsdíszt a karácsonyfára, hogy stílszerű legyek: olyan gyönyörűen, olyan olajozottan és példaszerűen siklottunk bele a perpatvarba egy ártatlannak tűnő beszélgetésből, szép fokozatosan vitává alakítva majd veszekedéssé hergelve, hogy azt tanítani kéne, úgy, ahogy a csillag megy az égen, úgy, ahogy csak mi tudunk: anyám és én.

Ugye nagyjából sejthető, hogy milyen felismerésre jutottam?

Igen, igen, arról a fura jelenségről beszélek, hogy a Karácsonyt, Jézus születésének ünnepét sokan úgy tartják számon, úgy is emlegetik mint a Szeretet és a Család Ünnepét, és lám, mégis az egyik legnagyobb stresszforrás, sokak számára az év legnehezebb időszaka... vagy talán éppen ezért????

Ez csak első pillantásra tűnik ellentmondásnak, ha jól belegondolunk, hiszen a legnagyobb konfliktusaink éppen a családhoz köthetők, azon egyszerű, vagy - ha úgy tetszik - praktikus, technikai oknál fogva, hogy akik a legközelebb állnak hozzánk, akikkel felnőttünk és akikkel a legtöbb időt töltöttük együtt gyerekkorunkban vagy töltjük felnőttkorunkban, azok "férnek" leginkább hozzánk, érzelmeinkhez, gondolatainkhoz, terveinkhez, sőt anyagi javainkhoz, érdekeinkhez is.

Ezen túl éppen azért mert családtagjaink a legfontosabbak, az ő érzelmeik-gondolataik-érdekeik számítanak a leginkább, ezért a velük megélt konfliktusok okozzák a legnagyobb csalódásokat, vagy egyéb lelki feszültséget. 

Egy pillanatra képzeljük el: ha az egész karácsonyi hajcihőt - ajándékostul-főzésestől-takarításostul-csomagolásostul úgy képzelnénk el, mintha az mondjuk munkahelyi csapatépítéses játék lenne és teszem azt a rokonok fejét ismeretlen emberek arcképével helyettesítenénk be, az egész sokkal könnyebben leperegne. Röhögve leszerveznénk az egészet mint valami érdekes játékot.

Szóval az egész attól olyan nehéz, hogy úgy érezzük tétje van: mit szól az anyós, ha nem készül el időben a halászlé vagy megint repedt a bejgli?... mit szólnak a sógornők, ha nem csillog-villog a lakás? Mi lesz ha nem tetszik az ajándék X-nek vagy Y-nak??? Hogy küldjem el melegebb éghajlatra az idősebb rokonokat, akiknek elvileg tisztelettel tartozom, csak éppen ők nem tisztelnek engem? Hogy viselkedjek a nagybátyámmal/nagynénémmel/stb, akit szívből utálok?

Ezek csak az apróbb konfliktusok, és tudjuk, hogy ennél vannak sokkal nagyobb ellentétek is családon belül. Például rengeteg családban van örökségi vita vagy sértődés igazságtalan, hibás vagy annak tűnő döntések miatt. Vagy: egy barátom, gyűlöli a sógorát, mert folyamatosan csalja a feleseget, aki ugyebár az ő lánytestvére. A feleség újra és újra megbocsát, de a testvére  nem.  Ez is egy konfliktus, és ahányan vagyunk annyiféle frusztrációnk, sérelmünk, feszültségünk, bánatunk van a mindenféle rokonokkal kapcsolatban. 

A család a nagy osztások helyszíne: érzelmek, figyelem, vagyon, érdekek, feladatok és szerepek osztódnak ki. Mivel osztásról is szó van, ez lehet igazságosként megélt vagy igazságtalanul megélt. A Család Kollektív Tudatalattija mint valami láthatatlan rendező ítél nekünk oda szerepeket, amihez néha semmi közünk sincs. "Te vagy a férfi a családban, légy ilyen vagy olyan..." "Te nő vagy, légy ilyen vagy olyan..." "Te vagy a nagyobb..." "Te vagy a kisebb..." Ha középső vagy akkor meg valahogy valaki más úgyis mindig fontosabb... stb stb... Van, aki jól tud azonosulni a ráosztott szereppel... De sokan valójában szenvednek a rájuk aggatott maskara alatt, és alig várják, hogy a családi színjáték véget érjen, és végre sörözzenek egyet a haverokkal, ahol igazán önmaguk lehetnek.

Hogyan is lennénk hát higgadtak vagy közömbösek, amikor egész életünk során felhalmozott feszültségekről, ellentétekről van szó, és még azzal is "terhelnek", hogy ez a Szeretet Ünnepe, tehát mindenkit szeretnem kéne elvileg?

Egyszóval arra a konklúzióra jutottam, hogy sokan decemberben azt a kérdést teszik fel magukban: "Hogyan éljem túl az Ünnepeket?"

Nos, erre a szicíliaiaknak van egy egyszerű, ám jól bevált módszere.

...Nem, nem vedelnek vadul, kedves magyar barátaim, ahogy sokaknak biztos ez jutott eszébe mint stresszoldó.

Nem! A szicíliaiak bevonják az ünnepekbe a barátaikat. Már hetekkel Karácsony előtt, egészen pontosan december 8-án, Immacolata, vagyis a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, ami Olaszországban munkaszüneti nap, megkezdik és egészen az ünnepekig folytatják a barátokkal való időtöltést, kártyáznak, társasoznak. Így eleve oldottabban érkeznek az ünnepekbe. Esténként mindig más baráthoz látogatnak, és beszélgetnek, természetesen főznek és esznek, illetve játszanak, többnyire kártyáznak. 24-én vacsora után pedig kiszabadulnak a családi körből, ekkor már nem egymás lakására mennek fel, hanem a bárokat látogatják, de nem vedelnek vederszám magyar módra, inkább csak koccintanak, beszélgetnek. És így tesznek- ha nem is minden este, de gyakran. A december a barátokról is szól, nem csak a családról.

Azt hiszem, ennél jobb mód nincs is a fojtó családi légkört kissé kiszellőztetni, elviselhetőbbé tenni. A barátságban az a jó, hogy pont addig tart, amíg közös értékeink, érdeklődési körünk van, illetve ameddig ápoljuk azt. Ha ez valamiért megszűnik, nem érezzük a kényszert, hogy mindenáron folytassuk a kapcsolatot, ami a családi kötelékekre jellemző, ami ugye egy életre szól. Félreértés ne essék: a vérségi kötelékeknek is megvan a maga szerepe, sokszor épp ez az, ami miatt minden nehézségen túl tudunk jutni, ami minden bajt és konfliktust áthidal.

De valljuk meg, az mégiscsak varázslatos, hogy a barátaink azért töltik velünk az időt, mert minket választanak (és mi is őket), nem azért mert ezt dobta a gép.

Végezetül álljon itt a versem amit az ünnepek után a fenti reflexiók hatására írtam.

Megvolt minden

Elteltek az ünnepek,
Megint megvolt minden:

Készülődés, sütés-főzés,
Hímezés, majd hámozás.
Fenyőillat, evés-ivás,
Szaloncukor, szalonspicc
Rihi-röhi, sírás-rívás, mosoly-
Szünet.

Árusok és csompapír
Mennyből az angyal,
Csillagszórás, csillaghullás
Csodavárás, csöngettyű
Pulykasültön finom pír.

Temetői csönd, halom, kereszt.
Kiskarácsony, Nagykarácsony,
Közepesen rossz Karácsony,
Emlékezés, megbocsátás,
Bejgli, ami nem reped!

Csomagolás, ajándok
Rohanás, késés, sérelem,
Sósrudacskák, sós könnyecskék,
Köménymag és kemény mag,
Csomagok és hiányok.

Fácánleves, énekek,
Félreértés, nevetés
Gyerekzsivaj
Könyv, remény, templony
Kuszaság és rend-
Jelek.

Csizmám sarkán jég szikrázik-
Szól az ének,
Hülye rokon, jó barát
Vádak, hisztik,
Parázs vita-
Ha szikrázik, hadd szikrázzon
Nagy röhögés, beszólás
Fogadalom, fogadás,
Megbántás és hazudás
Azért van ma szép Karácsony.

Fájdalom: ez kaloda.
Túlevés, telítetettség, hiány.
Túlivás, részegség, könny.
És megint: Moszkva 8,
Találka és hahota.

Lovi helyett utazás.
Nem ügető: repülő,
Lovak helyett gépmadár.
A reptéren rendőrök, kis félelem
Nem pol. korrekt-
Szilveszterre új elem.

És utolsó hajnal az égen
Úszva, a csoda ez:
Repülni, hallgatni arany
Hajnalban, az utolsón
Ez évben.
Átrepülni álom és ébrenlét
Ég és föld, múlt és jövő között,
Átfordulni, kifeszülni
Az újra, új
Reménnyel.

2017. január 2.