... Szóval ott hagytam abba, hogy nagy szepegve várok a műtőben és a Szomszéd Srác, akit egy angyal küldött az utolsó pillanatban, fogja a kezemet és beszélget velem. Abban a kétségbeesett lelkiállapotban úgy tekintettem rá, mint Supermanre, akiről a hétköznapi díszletek között nem sejthettem, hogy micsoda képességekkel rendelkezik, mert hiszen csak ott kávézgatott az erkélyen, reggelente szürke pizsamában, vagy ebéd után kis csészével a kezében, néha csak nézdelődött vagy telefonált, mint egy normális ember, sőt olykor cigarettázott, hogy még jobban álcázza magát a hétköznapi, esendő ember látszatát keltve, és most egyszercsak kiderül róla, hogy ott-terem amikor a legnagyobb bajban vagyok, és megmenti az életemet... Köpenyének legelső gombja hiányzott, így látni engedte az S betű felső kanyarát...

Nyilván a többi ápoló is átérezte sanyarú helyzetemet, sőt a sebész is, mert borzasztó kedvesek voltak, olyan igazi szicíliai módra, körbevettek, kérdezgettek, finoman még humorizáltak is, igazán jó kis csapat verődött össze, de sajnos nem élveztem zavartalanul a társalgást újdonsült ismerőseimmel, mert időnként meg-megkoccant egy szike, egy eszköz, cin-cinn, megvillant egy olló vagy egy tű a vallatószobákra emlékeztető hideg fényű lámpák alatt, és fémes hangok figyelmeztettek, hogy elkerülhetetlenül fel leszek szabdalva, valamint egy pittyegő hang jelezte, hogy testem minden rezdülését figyelik, pitty-pitty, ami szintén nem a fesztelen beszélgetést segítette elő, továbbá két mondat között ilyeneket hallottam fojtott hangon:

-Doktor úr, a 4-es vagy az 5-ös lesz?, majd folytatták a terelő beszélgetést:

 -Á, igen, szóval te is a városközpontban laksz?... (majd fojtott hangon) - hova szúrjam?

Pitty-pitty                                                                                      

-Az 5-öset kérem... Hogy érzi magát?-kérdezte tőlem a sebész, és kopasz fején villant a fény.

-Csodálatosan – vágtam rá általános derültséget keltve.

Cin-cinn

-No és mikor lett rosszul és hogy jött be így ezzel a tüdővel?

-Autóstoppal.

Újabb derültség.

-Na és hol van Rómeó? – kérdezte jópofán(ak szánva).

Cin-cinn

-Nincs.

-Doktor úr, emelkedik az érték-szólt egy hang.

Pitty-pitty-pitty

Éreztem, hogy nem intézhetem el ennyivel.

Hirtelen nem is tudtak mit mondani a team tagjai, annyira meghökkentek a legutóbbi tömör válaszon. Nincs pasi, se férj, se gyerek. Hát hiába, ez is Szicília: itt a nő nem értelmezhető, ha egyedülálló. Értelmét, célját és értékét az adja, hogy milyen családtagok kapcsolódnak hozzá: férj és/vagy gyerek/ek, és azok testi-lelki szükségleteiről miként gondoskodik. Máskor harcos feminizmusom biztosan arra sarkallt volna, hogy rámutassak, hogy egy nő önmagában is nő, egyben ember, sőt didaktikus módon feltettem volna néhány kérdést mint valami női Platón, hogy például ugyan vajon ugyanezt a kérdést feltette volna-e, ha egy férfi fekszik ott előttük fél tüdővel, hogy van-e barátnője. Tartsanak bár gyenge jelleműnek, de ott a műtőasztalon mégsem állítottam kérdéseim kereszttüzébe a nem éppen haladó szellemű sebészt, hogy könyörtelenül és vaslogikával térdre kényszerítsem, és rávezessem arra, hogy végül a felismerés súlyától összeroppanva ő maga ismerje el és hirdesse ki: férfi és nő egyenrangú!

Hogy nem ezt tettem, abban volt némi gyávaság a részemről, elismerem, mert mi lesz ha mérgükben nagyobb csövet raknak a tüdőmbe, hogy kivezessék a megátalkodott szingli lelket belőlem vagy mintát vesznek a szivemből szingli gén után kutatva, vagy kiveszik az agyamat, hogy megtisztítsák a szingli neuronoktól. Ezeknél itt mindenféle éles szúró- és vágószerszám van!

Cin-cinn

-Hogyhogy nincs? – faggatott tovább az Inkvizítor, egyben sebész.

Pitty-pitty-pitty-píííííííttttty

-Hát ööö... -hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak...kétségbeesve kutattam az Inkvizíció számára elfogadható felelet után, éreztem, hogy ezen most sok múlik...pitty pitty pittty PÍTTTTTTTTY- Hát az úgy volt, hogy mikor az exemmel...

-Ja már értem: volt, csak már nincs...

-Ja igen!... Volt volt, VOLT! ...csak már nincs.

Oké, helyreállt a világrend. Bekerültem gondolatban az elváltak és elváltszerűségek halmazába, ahonnan még mindig átkerülhetek a Párkapcsolatosok vagy Családosok halmazába, és megmenekülhetek az örök kárhozattól, mégsem sátánfajzat ez a lány, olyan kedvesnek tűnt – olvastam gondolataikban.

...Hú, akkor mégsem fognak elevenen megégetni mint szingli boszorkányt-gondoltam én.

Talán ma még meg is műtenek.

Vagy mi... Lesz-e itt beavatkozás?

Vagy csak a magánéletembe?

-Na, akkor mi majd találunk magának!-mondta Inkvizítorom atyaian.

-Jó-egyeztem bele azonnal, csak hogy biztosan elkerüljem a tűzpróbát, illetve ezzel is javítsam a beavatkozás pozitív kimenetelének esélyét.

Közben igyekeztem nem a Szomszéd Superman Srácra nézni, de ez nehéz volt, mert ekkor épp előttem állt, és láttam, ahogy bátorítólag mosolyog, amiből azt a következtetést vontam le, hogy nyilván nem számítja magát a fenti probléma lehetséges megoldóinak körébe. Nem csoda, ahogy ott feküldtem hosszú lepel alatt rémülten nem lehettem épp csábító. A megvilágítás sem volt túl előnyös.

-Allergiás valamire?

Na most ez még mindig az előző téma folytatása? ...Mert akkor hosszú a lista... Például ha a pasi...

-Nem – válaszoltam megadón, bármire vonatkozott is a kérdés.

-Akkor kezdjük!-mondta Hasfelmetsző tettrekészen, és kopasz fején vidáman csillant a fény.

Na végre.

Még annyit mondtam az utolsó szó jogán, hogy ugye tudják, hogy a jobb oldalamról van szó, nehogy nekiessenek felszabdalni a bal oldalon. Miután ez a kijelentésem is általános tetszést aratott, örültem, hogy ilyen oldott hangulatban látnak neki a munka érdemi részének. Helyi érzéstelenítés történt, amit szintén díjaztam, mert szeretek magamnál lenni éles helyzetekben: azt az illúziót kelti bennem, hogy kezemben tartom az eseményeket. Szerencsére a beavatkozás alatt mellőztek mindenfajta trécselést és tréfálkozást, csak az instrukciókat hallottam, „ezt ide” „azt oda”, „feljebb-lejjebb”, „itt még egy kicsit”, „kérem a nagyobbat”. És közben az egyik ápoló csak azzal foglalkozott, hogy fogta a kezem, amit a fejem fölé kellett tennem. Végestelen végig az egész beavatkozás alatt. Ez nagyon de nagyon jólesett!!!!