A tonhalas tésztának van egy nagyon jó kis könnyű változata, amit ma Monchival készítettünk. Abban különbözik a klasszikustól, hogy a szószt nem főzzük, hanem egyszerűen csak kikeverjük, aztán hűtőbe tesszük legalább fél napra, már a kifőzött tésztával együtt. Monchi így szereti.

Éspedig: tonhal, paradicsom mondjuk datterino fajta-ami kicsit édesebb, citrom petrezselyem, némi olívolaj, só. Én mondjuk petrezselyem helyett bazsalikomot raknék bele, a petrezselyem Monchi őrülete, minden mennyiségben és mindenhez eszi. Valahogy ez is jellemzi őt: a petrezselyem a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb növény, olyan mint ő maga.

Hát szóval ezt ettük ma. Itt volt, velünk ebédelt A is, most először. Aranyosak voltak mindketten. Nagyon édesek, ahogy ragaszkodnak egymáshoz. Utánuk néztem az erkélyről. Lassan mendegéltek délutáni hőségben, és beszélgettek.

Ma másoltam kulcsot Monchinak, hogy bármikor be tudjon jönni. Tündéri volt, ahogy hirtelen zavarba jött. Pedig már beszéltünk erről, örült neki, mikor mondtam, hogy majd szívesen összeköltöznék vele. De ennek még nem jött el az ideje. Mindenesetre kulcsa már van. Nem igazán tudtuk mindezt megbeszélni, mert itt volt A is. Este nem tudott jönni, mert ment a nonninóhoz.

Holnap reggel az új kulccsal fog bejönni.

Közben pénteken lezavartuk a flamenco előadást. Egész jól ment. három darabban szerepeltem. Az elején nyugodt voltam, aztán a vége felé ideges lettem, és akkor hibáztam. Furcsa. Fordítva szokott lenni. Monchi cajonnal szerepelt!!!!!!!Ez volt az első fellépésünk együtt.

Ma nyélbe ütöttem egy állásinterjút is, egy magániskolába keresnek angoltanárt gyerekeknek. Holnap megyek megismerkedni a tanárokkal, gyerekekkel.

Szóval zajlik az élet rendesen, egy pillanatra sincs megállás.